Jármű: Sd. Kfz. 162/1 Panzer IV / 70 (A)
Haderő: Német hadsereg
Típus: Tankvadász
Méretarány: 1:35
Makett gyártója: Dragon No: 6082-01 1997
Felhasznált kiegészítők: Friul lánctalp ATL-28
Bevezetés
Ennek a tankvadásznak elég sok verziója készült el, és elég nehéz volt kiválasztani azt a kedvencet, amit végülis összeraktam. Miért pont erre esett a választás? Nos, ezt nehéz megmagyarázni, és az összerakás közben is voltak kétségeim, amikor szembesültem azzal a ténnyel, hogy milyan magas ez a felépítmény.
Akkor kezdtem megnyugodni, amikor a felépítménye elkezdtek felkerülni a görgők, a meghajtásért felelős fogaskerék és a kötény páncél. Amikor végre „megnyúlt” a tank sziluettje, akkor nyugodtam meg, hogy jó választottam. Ám, mielőtt erről részletesebben írnék, jöjjen a valós harci eszköz története és paraméterei.
A jármű története (forrás Wikipédia)
A nyomasztó szovjet páncélosfölény páncélelhárító fegyverek egész sorának kifejlesztésére késztette a németeket. A korai páncélvadászok (Marder I, Marder II, Marder III), habár rendkívül hatékonyak voltak, páncélvédettségük messze elmaradt a kívánatostól. A probléma megoldását a hadvezetés egy új, megfelelő tűzerejű és páncélzatú vadászpáncélos kifejlesztésében látta. Az új „harckocsi-vadász” kifejlesztésére 1942 decemberében hirdetett pályázatot a Hadsereg Fegyverügyi Hivatala (Heereswaffenamt). A Hivatal követelményei szerint a járművet egy L/70-es csőhosszúságú 7,5 cm-es löveggel valamint 100 mm-es homlokpáncélzattal kellett ellátni. A jármű alapjául a jól bevált Pz.Kpfw. IV alvázat jelölték ki.
A fejlesztési megbízást végül a plaueni Vomag (Vogtländische Maschinenfabrik AG) vállalat kapta, amely 1943. május 13-ára el is készítette a páncélvadász 1:1 méretarányú fa modelljét, amelyet be is mutattak a Führernek. Az első működőképes prototípus ugyanezen év decemberében készült el; még e hónapban beindult a sorozatgyártás. A gyártás beindítását azonban hátráltatta az, hogy a 7,5 cm-es hosszú csövű löveg (a Pz.Kpfw. V Panther harckocsi lövegének módosított változata) próbái és gyártása akadozott. Tekintettel azonban az egyre válságosabb hadi helyzetre utasították a Vomagot, hogy mielőbb kezdje meg a jármű sorozatgyártását. A probléma áthidalása végett a páncélvadászt a 7,5 cm-es PaK 39 típusú löveg L/43-as („0” széria), később pedig az L/48-as kaliberhosszúságú változatával fegyverezték fel. A jármű, amelynek első példányai 1944 januárjában gördültek le a gyártósorról, a Jagdpanzer IV Ausf. F elnevezést és az Sd.Kfz. 162-es jelölést kapták.
A jármű páncélzata elmaradt ugyan a pályázati kiírásban szereplő 100 mm-es vastagságtól, ám ezt jól ellensúlyozza annak dőlésszöge és a jármű alacsony sziluettje, azaz a kis célfelület. A Jagdpanzer IV-es teljesítménye szinte teljesen megegyezett a StuG IV-esével, egyedül a páncélvédettség területén rendelkezett jobb mutatókkal. A („rövid-csövű”) Jagdpanzer IV-esből a gyártás leállításáig (1944. november) 769 darab épült a Vomag gyáraiban. A gyártás során számos módosítást végeztek a járművön. 1944 májusától sok egységnél elhagyták a lövegről a csőszájféket, mivel számos panasz érkezett, hogy az tüzelés után felveri a port, ami amellett, hogy elárulja harcjármű pozícióját, „elvakítja” a személyzetet is. A járműveket 1944 szeptemberéig zimmerittel is bevonták. Számos járművet elláttak kötény páncélzattal (Schürzen), hogy fokozzák védelmüket.
A járművel nagyon sok probléma volt. Műszakilag megbízhatatlannak bizonyult harckörülmények között, tervezési hiányosságok is mutatkoztak. 1944. június 6-án (a normandiai partraszállás idején) a 12/1. SS-páncélvadászok azért nem tudtak megindulni, mert a lövegekkel nem lehetett célozni. A lefolytatott vizsgálat szerint vagy a célzóoptika tervezési hibája, vagy a löveg beszabályozása okozta ezt. A június 9-én tartott újabb lőgyakorlatukon csak a páncéltörő lőszerre tudták optimalizálni az irányzást, míg a repeszgránátok továbbra sem találtak célba. Végül július 6-ra sikerült a lövegeket beszabályozni, amiben segítséget jelentett, hogy aznap végre megérkeztek az egy hónapja megrendelt csőszájfékek.
Az L/70-es löveggel felfegyverzett változat fejlesztésébe a Vomag mellett bevonták az Alkett (Altmärkische Kettenwerke) céget is. A két vállalat másként oldotta meg a nagyméretű, PaK 42 típusú löveg beépítését, ezért a két jármű felépítménye eltért egymástól (az Alkett vállalat típusa magasabbra sikeredett). A két járművet párhuzamosan kezdték gyártani 1944 augusztusában. Az új, megnövelt tűzerejű páncélvadász a Panzer IV/70(A), illetve Panzer IV/70(V) típusjelzést és Sd.Kfz. 162/1-es jelölést kapta. A típusjelzésben szereplő A illetve V betűk a gyártóra utalnak (Alkett/Vomag). (Fontos megjegyezni, hogy a tévhittel ellentétben a páncélvadász hosszú-csövű változatára soha nem használták a Jagdpanzer IV-es jelölést).
A két gyártmány lényegében csak felépítményében különbözött. Az Alkett egy viszonylag magas, dobozszerű felépítményt épített rá a módosítás nélküli Pz.Kpfw. IV alvázakra. Ezzel szemben a Vomag igyekezett a járművet minél alacsonyabbra tervezni – ezzel is fokozva a védelmét. (Panzer IV/70(V) magassága: 1850 mm, Panzer IV/70(A) magassága: 2350 mm). Az Alkett által tervezett és gyártott változat nagy méretének volt azonban egy előnye is: 90 lőszert tudott magával harcba vinni a Panzer IV/70(V) 55-60 lőszeres javadalmazásával szemben.
A Panzer IV/70 vadászpáncélosok mindkét változatához Pz.Kpfw. IV Ausf. H és J alvázakat használtak fel. A jármű fő fegyverzetét a középvonaltól 20 centiméterrel jobbra helyezték el és jobbra is, balra is 20°-os szögtartományban lehetett vele irányozni, függőleges irányzóképessége -5° + 15° volt. Az ezen a szög tartományon kívül eső célpontok megsemmisítéséhez az egész járművet el kellett fordítani. Az L/70-es kaliberhosszúságú PaK 42 típusú löveg a szabvány PzGr. 39-es páncéltörő lövedéket 925 m/s sebességgel lőtte ki, ami 500 méteren 124, míg 1000 méteren 111 milliméter vastag homogén páncél átütésére volt képes 30 fokos becsapódási szög esetén. Ez a teljesítmény képessé tette valamennyi korabeli harckocsi megsemmisítésére. A Panzer IV/70 személyzete (mindkét gyártmánynál) 4 főből állt: vezető, parancsnok, töltő és irányzó. Fegyverzetéhez 79 darab páncéltörő gránátot és 600 darab géppuskalőszert lehetett bemálházni.
Az első példányok a Panzer-Lehr hadosztály páncélvadász osztályához kerültek, és első bevetésük 1944 márciusában, Magyarország megszállása alkalmával volt. Valódi harci bevetésére a Hermann Göring páncéloshadosztály kötelékében, Olaszországban került sor.
A gyártás folyamán számos kisebb-nagyobb módosítást végeztek a Panzer IV/70-esek kialakításán. 1944 szeptemberétől a láncvezető görgők számát négyről háromra csökkentették. A korai járműveket, amelyek 1944 szeptembere előtt készültek zimmerittel is bevonták. A vadászpáncélosok nagy részét ellátták kötény páncélzattal (Schürzen) vagy az azt helyettesítő dróthálóval. (A háború vége felé ez utóbbi, olcsóbb megoldás volt a jellemző.). Szintén szeptemberben vezették be az új kipufogó rendszert is. A hatalmas löveg és a vastag elülső páncélzat terhét nehezen viselték a Pz.Kpfw. IV alváz elülső görgői, ezért azokat gumiabroncsosról acélperemesre cserélték. (Panzer IV/70(V) esetében az első két görgőt, a Panzer IV/70(A) esetében pedig az első négyet).
1944 augusztusa és 1945 márciusa között összesen 278 Panzer IV/70(A), valamint 930 Panzer IV/70(V) épült. A Panzer IV/70 vadászpáncélosok gyártási üteme jóval elmaradt a tervezettől, amiért a szövetséges bombázások és az anyaghiány mellett Heinz Guderian, a páncélos fegyvernem főfelügyelője (General Inspector der Panzertruppen) volt okolható. Guderian teljesen elégedett volt a StuG III-asok páncélvadászként nyújtott teljesítményével, így felesleges pazarlásnak vélte, hogy erőforrásokat (alvázakat) vonjanak el a Wehrmacht páncélos erejének gerincét adó Pz.Kpfw. IV harckocsik gyártásától. Az új vadászpáncélos ebből, valamint a nehézkes mozgásából kifolyólag a „Guderian-kacsa” („Gudrian-Ente”) gúnynevet kapta. Születtek tervek a Jagdpanzer IV-es továbbfejlesztésére (pl: 8,8 cm-es PaK 43-as beépítésére), de ezek sohasem valósultak meg.
Technikai paraméterek:
| Személyzet |
4 fő |
| Hosszúság |
6,85 m |
| Szélesség |
3,17 m |
| Magasság |
1,85 m |
| Tömeg |
24 t |
| Páncélzat és fegyverzet |
| Páncélzat |
10-80 mm |
| Elsődleges fegyverzet |
7,5 cm-es PaK 39, 7,5 cm-es PaK 39 L/48, 7,5 cm-es PaK 42 L/70 |
| Másodlagos fegyverzet |
1 db 7,92 mm-es MG 34-es géppuska |
| Műszaki adatok |
| Motor |
Maybach HL 120 TRM |
| Teljesítmény |
300 LE (223,71 kW) |
| Felfüggesztés |
laprugó |
| Sebesség |
40 km/h |
| Fajlagos teljesítmény |
12,5 LE/t |
| Hatótávolság |
210 km |
A makettről
A Dragon kit egy régebbi kiadás. Annak idején használtan jutottam hozzá. A kit jól felszereltnek tűnt, és összességében hozta is Dragon szintet a Dragon gyermekbetegségeivel együtt természetesen. Mostanában kisebb szünetet tartottam a makettezésben, éppen ezért ismét rácsodálkoztam a műanyag elemek kidogozottságára és minőségére.
Persze a régi emlékek megszépülnek, így már azt is elfejetettem, hogy a Dragon hajlamos feljavítani a szettjeit, aminek az az eredménye, hogy tele van a doboz olyan elemekkel, amik valójában nem kellenek, mert azóta már az elemek felét lecserélték egy másik darabbal. Így gyakorlatilag az elemek fele kukában végzi, illetve a folyamatos módosítgatás miatt sok helyen a leírás hiányos, rossz.
Az összeállítási útmutató sok helyen rossz helyen lyukasztatta ki velem az elemeket, illetve sok ponton rosszul ábrázolta az összeállítás módját. Az ábrák nem részletesek, a következő fázis ábráján már nincs kirészletezve az előző fázis, vagyis, ha az egyik ábrán nem derül ki, mire is gondolt a költő, a következő képen sem fog kiderülni. A doboz oldalán ugyan van egy összerakott darabról három fénykép, ám azzal sem sokra megy az ember néha.
Ezeket a kellemetlen apróságokat leszámítva nem okozott nagy gondot az összeállítás. Nem kellett rögtönzött megoldásokkal élni.
Fotó maratott alkatrészeket azért el tudtam volna viselni, különösen a kötény páncél rögzítőelemeinél, illetve a szerszámok rögzítő pántjainál. Egy helyen egy másik készlet fel nem használ pántját beépítettem azért, illetve az egyik szerszámot újra kellett építenem vékony drót segítségével.
A festéshez most is Revell zománc 9+91-es kombinációt használtam a fémes alaphoz. Erre jött az alapszín, ami Gunze H71 Middle Stone volt, amire jött a két álcázó szín Gunze H80 Khaki Green és Gunze H47 Red Brown. A szerszámok fa nyelére és a fa felületekhez Gunze H37 Wood Brown került.
Az alváz sarazásához most először AK pigmenteket használtam a korábbi pasztellkréta reszelgetés helyett. Ez lényegesen gyorsabb haladást tett lehetővé. Ebből is két félét és ezek különböző keverékét, úgy, mint AK081 Dark Earth, a sötétebb, míg a AK041 Europian Earth a világosabb részekhez. A rozsdás hatáshoz AK043 Medium Rust pigmentet hívtam segítségül.
A kipufogónál most ellenálltam a kísértésnek, miszerint a teljes kipufogó borítást berozsdásítsam. Most inkább lepattogzott festék hatását akartam kelteni, ami szerintem egészen jól sikerült.
A kötény páncél, ami a valóságban egy drótháló sajnos szintén nem fotó maratott elem, hanem egy szúnyogháló szerű anyag, amiből sajnos én többet nem tudtam kihozni.
A lánctalp eredetileg szemenkénti, de még nem „Magic Track”. Valószínűleg szépen rá lehetett volna tenni, ám én most is megpróbálkoztam az Friul fém lánctalpával és nagyon örülök, hogy így döntöttem, ugyanis irtózatosan feldobta a végeredményt, a gyorsabb és egyszerűbb összerakásról már nem is beszélve.
Mindent egybevetve tetszik a végeredmény. Egy kicsit bánom, hogy annak idején nem választottam gondosabban, és nem kerestem inkább egy Vomag által készített verziót, ami alacsony felépítés mellett az L/70-es löveggel volt szerelve. Azért van még a szekrényben egy alacsonyabb felépítési L/48 löveggel szerelt Italeri készlet, úgyhogy még visszatérek hasonló makettel egyszer, ám a Panzer IV L/70 (V) verziót már nem rakom össze, hacsak nem válok időmilliomossá a következő években.
