Címke: Dragon

Panzerjäger I

Fegyver neve: Panzerjäger I 4,7 cm PaK (t)

Haderő: Német hadsereg (Wehrmacht)

Típusa: Páncélvadász

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: Dragon NO: 6258-01 2011

 

Bevezető

Elég régóta várt arra a polcon a makett, hogy összerakjam. Amikor elkezdtem makettezni, akkor pár makett, melyről biztosan tudtam, hogy szerepelnie kell a gyűjteményben. A Panzerjäger I-ről tudtam, hogy mindenképpen elkészítem. Korábban már elkészítettem a szintén Panzer I alvézra épített s.IG.33 (Sf) önjáró löveget, tehát duplán kiérdemelte a makett a helyet a vitrinben.

A fegyver története

Német hadsereg a II. világháború kitörtését követően beleütközött egy alapvető problémába. Nem tudták eredményesen átütni a francia Char B1 tankok péncélzatát az általuk rendszeresített 3,6 cm PaK 36-ös tankelhárító löveggel. Továbbá a Panzer I tank a háború kitörését követően elégtelen fegyverzete miatt azonnal elavultá vált.

Így kézenfekvő megoldásként megszületett a Panzerjäger I, vagyis az első páncélvadász, mely megoldotta az előbb megnevezett problémákat és egyben életrehívott egy teljesen új fegvernemet: a páncélvadászt.

A Panzer Itornyát leszerelték és helyette fix lövegpajzsot helyeztek fel, mely mögé került az addigra bekebelezett Csehszlovákia által gyártott 4,7 cm löveg. Ezt jelöli a megnevezésében a PaK után szereplő (t) vagyis Tschechoslowakei. Ez bevett szokás volt a megnevezésnél, vagyis a más országokból származó hadizsákmány beépítésénél ezt mindig jelölték a fegyver megnevezésénél. Egyészen pontos lajstromneve: 4.7 cm PaK(t) (Sf) auf Panzerkampfwagen I ohne Turm, vagyis lefordítva: 4.7 cm tankelhírtó fegyverver (Csehszlovák) (Önjáró) egy  torony nélküli Pz.Kpfw. I tankon. A német precizitás felülmúlhatalan 🙂 Ha az amerikaiak készítik, annyi lett volna a neve, hogy M36.

Az Allkett gyár 202 Panzer I tankot alakítottak át íly módon. A löveg eredeti kereit és löveg hátrasiklását segítő szánt eltávolították és egy emelvényre rögzítették, ám meghagyták a löveg eredeti lövegpajzsát.

A vadásztank részt vett a franciaországi, a balkáni és a Barbarossza, vagyis az oroszországi hadjáratokban.

Panzerjäger 1
« of 4 »

Technikai paraméterek:

Személyzet 3 fő
Hosszúság
4,42 m
Szélesség 2,06 m
Magasság 2.14 m
Tömeg
6,4 t
Fegyverzet
4.7 cm (1.85 in) Pak(t)
Páncélzat 6–14.5 mm
Műszaki adatok
Motor 3.8 litre (230 cu in) 6-cylinder, water-cooled Maybach NL 38 Tr
100 horsepower (75 kW)
Felfüggesztés laprugó
Sebesség 40 km/h
Fajlagos teljesítmény 15.6 le (11.7 kW) / t
Hatótávolság 140 km

A makettről

A makett hozta a szokásos Dragon minőséget a hibáival együtt, ám most nem lehet okom a panaszra. Minden passzolt, kivéve a löveg és a lövegpajzs pozícióját, ám azt is meg lehett oldani némi kreativitással.

Amit hiányosságként felróhatok, hogy a löveg rögzítése gyárilag fix, vagyis oldal irányú kitérést nem tesz lehetővé, ám egy kis módosítással könnyedén kikorrigálható. Ettől függetlenül a makett nagyon részletgazdag.

Amivel meggyűlt a bajom az a szemenkénti lánctalp, ami a s.IG. esetében tökéletesen működött. Itt most valamiért rettentően megszenvedtem vele, sokadjára sikerült csak úgy, ahogy felrakni és nem is lett tökéletes a végeredmény,

Ehhez a maketthez most csak és kizárólag akrill festéket használtam. A sokszor alkalmazott revell 91+9 zománc kombináció helyett ez esetben gunze akrill 76 Burnt Iron és H18 Steel alapozással kezdtem. Erre jött rá a H32 Field Grey alapszín és a H47 Red Brown álcafestés. A kis kiegészítőkhöz H37 Wood Brown (faláda, ásó-, fejszenyél) kellett.

A belső térhez Gunze fehér és Dunkel Gleb keveréket használtam.

A kipufogó rozsdahatását AK024 Pigmenttel értem el. A koszoláshoz AK 043-at és pasztelkréta port használtam.

PanzerJäger I és 15cm s.ig.33 (sf) auf pzkpfw.i ausf. b
Aperture: 8
Camera: DMC-LZ10
Iso: 100
Orientation: 1
« of 21 »

Összességében

Nekem tetszik a végeredmény, bár maradt rajta jópár hiba. Különösen teszenek együtt a s.IG. 33-as verzióval együtt.

Sd. kfz. 164 Nashorn

Jármű: Sd. Kfz. Sd. kfz. 164 Nashorn

Haderő: Német hadsereg

Típus: Tankvadász

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: Dragon Kit No: 6314 2006

Felhasznált kiegészítők: Friul lánctalp ATL-04 PZ III/IV / PANZERFAHRE (Pz.F.)

Bevezetés

Amikor 2012-ben elkezdtem makettezni, akkor két dologban voltam biztos. Az egyik, hogy megpróbálom szisztematikusan a második világháborúban szereplő tankokat és tankvadászokat megépíteni, a másik, hogy a Nashorn-t mindenképpen összerakom. Az első dolog lényegesen nem változott, de annyiban igen, hogy be kellett látnom, le kell szűkítenem a kört és elkezdtem specializálódni a tankvadászokra, azon belül is a német tankvadászokra.

A második elhatározásomon nem változtattam, így hát nagyon-nagyon korán, valamikor 2013 környékén be is szereztem ezt a Dragon Prémium kitet, amiről szinte sütött, hogy nagyon részletesen kidolgozott és feljavított darabról van szó. Nekiállni azonban nem akartam, ugyanis szerettem volna valamennyi rutint szerezni az építésben, és nem ezen a darabon kívántam gyakorolni.

Nos, azt nem mondhatjuk, hogy elkapkodtam a dolgot, még tartottam is egy 1-1,5 év szünetet, amikor is kitérőt tettem a figurafestés világába. Körülbelül két hónapja döntöttem úgy, nincs mire várni, nekilátok.

A fegyver története

Eredeti nevén Hornisse, vagyis németül lódarázs, ám Adolf Hitler nem találta elég fenyegetőnek a nevet, ezért később, Nashorn, vagyis orrszarvúra változtatta. A nevétől függetlenül tényleg rettegett fegyverről beszélünk, mely a hadrendbe állításától egészen a háború végéig hadrendben is maradt. A Szovjetunió lerohanását célzó Barbarossa hadművelet során egyértelművé vált, hogy a német hadseregnek szüksége van egy páncélosvadász fegyvernemre, amikor találkoztak a fejlettebb orosz tankokkal, mint például a T-34-essel.

Egészen addig a német hadsereg számolt komolyan annak a lehetőségével, hogy a sajátjaikhoz hasonló tankokkal fognak találkozni. A Nashorn remekül egyesítette a Panzer IV alváz mozgékonyságát a 8,8 cm Panzerjägerkanone 43/1 L/71 löveg félelmetes tűzerejével.

A 88 mm-es löveg a maga 1080 m/s-es kezdősebességével az akkor és a háború végéig megjelenő összes páncélost meg tudta semmisíteni, ami hatalmas fegyverténynek bizonyult.

A fejlesztést az Alkett indította 1942 februárjában, akik éppen a Geschützwagen III/IV terven dolgoztak, ami a Panzer III/IV alvázából tervezett önjáró löveg volt. A Geschützwagen néven (vagyis szó szerint löveges jármű, magyarosabb fordításban önjáró löveg) a németek azon fejlesztéssiket hívták, ahol egy meglévő tank alvázra építettek fel valamilyen löveget. A Nashorn esetében a 88-mm-es tankelhárító löveget.

A fegyverből 1943 február és 1945 márciusa között 494 darabot szállítottak le. Ebből 100 darabot vetettek be a keleti fronton.

A tankvadász, ahogy általában a korai tankvadászok, nem kaptak teljes páncélvédelmet. A páncélzat felülről nyitott volt. A páncélzat tetejére körkörösen három, forgatható géppuska állványt szereltek, ami védte a személyzetet valamelyest.

A löveget 15°-ban lehetett vízszintesen és -5° és +15°-ban lehetett függőleges irányban elforgatni az alvázhoz képest. A löveg méretei miatt a tankot hosszában meg kellett nyújtani a hátul elhelyezkedő motort pedig a tank közepére helyezni. A páncélzat igen vékony volt, ami azt jelentette, hogy csupán a kézifegyverektől és repeszektől védte a kezelőszemélyzetet, páncéltörő lövedékek ellen hatástalan volt. Ebből kifolyólag aktívan nem tudott a tankcsatában részt venni, viszont annál hatékonyabb tankelhárító fegyvernek bizonyult.

Nashorn tankvadász
Author: Bundesarchiv
« of 9 »

Technikai paraméterek:

Személyzet 4 fő
Hosszúság 8,44 m
Szélesség 2,86 m
Magasság 2.65 m
Tömeg 24 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat alváz 20-30 mm, felépítményen 10 mm
Elsődleges fegyverzet 8,8 cm-es Pak 43 L/71 páncéltörő löveg
Másodlagos fegyverzet 1 db 7,92 mm-es MG 34-es géppuska
Műszaki adatok
Motor Maybach HL 120 TRM
Teljesítmény 300 LE (223,71 kW)
Felfüggesztés torziós rugó
Sebesség 40 km/h
Fajlagos teljesítmény 12,5 LE/t
Hatótávolság 190 km

 

A makettről

Ahogy korábban említettem, régóta porosodott a polcon a készlet, mire rá került a sor, de megérte várni vele. A készlet a szokásos Dragon minőséget hozza, minden gyerekbetegségével együtt. Ez egy feljavított készlet, nehéz is lenne tagadni, vagyis egy korábbi kiadás újragondolt verziója, ami azt jelenti, hogy rengeteg keretet újraöntöttek, nagyon sok keret ment a kukába. Kis túlzással minden második alkatrész felesleges volt.

A makett egy módosított Panzer IV-es alvázra épül, amiből kifolyólag nem volt nagy különbség az előző, szintén Dragon és szintén Panzer IV alvázra épülő kit között. Annyiban változott a helyzet, hogy bizonyos részletek, például a görgőkön a gumik szebben voltak kidolgozva, látszódtak a feliratok az abroncson, illetve volt választási lehetőség a meghajtott kerék tekintetében.

A küzdőtér aprólékosan kidolgozott volt. A lőszerrekeszek szekrénye nagyszerűre sikeredett. Választás itt is volt. Ugyanis az eredeti műanyag alkatrészeket fel lehetett dobni a mellékelt fotó maratott alkatrészekkel. Ezt a készletet csak azoknak nem ajánlom, akik nehezen hoznak meg döntéseket, mivel abból itt volt bőven. Mind a két szekrényt lehetett csukottan, nyitottan behelyezni a helyére. Egy szekrényt lehetett feltölteni a maximális 8 lövedékkel. Én végül egy csukott és egy félig feltöltött, nyitott szekrény mellett döntöttem.

A fotó maratott alkatrészek tárháza szinte kifogyhatatlan volt. Nem is találkoztam még egy készletnél ennyivel. Volt olyan elem, amit azonban nem tettem fel végül. A felépítmény páncélzatán található szellőző rácsa ugyan teljesen lecserélhető lett volna fotó maratott alkatrészekből összeállítottal, ám a zsaluzat állászszöge miatt túl sok látszódott volna a zárt hátlapból, így végül az nem került fel a makettre.

A készlet tartalmazott még egy fém ágyúcsövet. Még pontosabban a 88-as elkeskenyedő, kisebbik részét, valamint többféle, több számból álló matricakészletet, vagyis többféle lajstromjellel is lehetett volna operálni, ha valakinek nem tetszik a 112-as szám.

A maketten semmi újdonságot nem dobtam, be, csak az eddigi évek alatt elsajátított és bevált technikákat. Az alapozást a szokásos Revell 91+9 zománc festékkel kezdtem. Erre jött rá a H403 Dark Yellow Gunze akril alapszín, majd a két álcázószín, a Gunze H80 Khaki Green és Gunze H47 Red Brown. A szerszámok fa nyelére és a fa felületekhez Gunze H37 Wood Brown került.

A fémes kopásokhoz illetve a lánctalp festéséhez most az AK798 Gun Metal festéket vetettem be, amire jött az alvázra, lánctalpra és a küzdőtér padlózatára a kétféle pigment, az AK081 Dark Earth, a sötétebb, míg a AK041 Europian Earth a világosabb részekhez. A rozsdás hatáshoz AK043 Medium Rust pigmentet hívtam segítségül. Bizonyos elemeknél a hajlakkos chipinges technikát használtam, míg a felépítmény páncélzatánál főleg szivaccsal vittem fel finoman az AK798-at.

Bemosáshoz a szokásos olajfestéket hívtam segítségül.

A gyári Magic track a dobozban maradt, mert itt is Friul lánctalppal dolgoztam. A lánctalp profilja valami egészen fantasztikus, ugyanis nem tömör. Valószínűleg a Magic Track sem mutatott volna rosszul, de azért így lett az igazi.

Egy helyen akadtam el a makettel, bár egészen szép, fényképes volt a leírása is. A tank elején lévő cső funkcióját nem bírtam megfejteni. Ehhez segítséget kellett hívnom az Interneten. A megoldásra egyáltalán nem számítottam, pláne azért, mert egyetlen archív képen sem véltem felfedezni. Ebben a csőben futott az a drót, aminek segítségével a küzdőtérből visszahízhatták a lövegtámasztékot, majd elfordíthatták a löveget.

Ehhez csak rében volt alkatrész. Amikor fény derült a funkcióra improvizálnom kellett. Végül húzott szálból készítettem el a hiányzó kábeleket.

P1030119
Aperture: 4.9
Camera: DMC-LZ10
Iso: 100
Orientation: 1
« of 18 »

Összességében

Összességben nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. Persze mindig sikerülhetett volna szebben a makett, és maradtak hibák, de szerintem szép lett. Véleményem szerint ez a tankvadász illusztrálja legszebben a második világháborúban megfigyelhető hadmérnöki gondolkodást. Ez a fegyver tisztán a szükséghelyzet és a praktikusság szülöttje. Adott két, zseniálisan jól eltalált és bevált haditechnikai eszköz, vagyis a Panzer IV közepes harckocsi, és a 8,8 cm tankelhárító löveg. Megtehették volna, sőt meg is tették, hogy valami teljesen új fegyvert készítenek azok felhasználásával, ám ehelyett a legegyszerűbb módszert, az összeépítésüket választották. Ám erről majd részletesebben elmélkedünk a Tankok története rovatban.