Címke: Harmadik Birodalom

Sd. kfz. 173 Ausf. G1 JagdPanther

Jármű neve: Sd.Kfz. 173 ausf. G1 ( JagdPanther )

Haderő: Németország

Típusa: Tankvadász

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: Meng TS-039

Kiegészítő: Működő lánctalp: Rye Field Model RM-5024 Workable Track Links for Jagdpanther Ausf.G2

A makettről:

A doboz alapján elég sokat vártam ettől a készlettől, ám némileg csalódást okozott. A felfüggesztés nem kellően átgondolt. Nagyon nehéz pontosan összerakni, ezért a végeredmény nagyon rossz is lehet.

Az apró részletek kidolgozottak, a köténypáncél és az acélsodronyok jól néznek ki. A tartozékok könnyen illeszthetőek.

Összesen négy variációban építhető meg. Az építési leírás túl kicsit, könnyű hibázni. A négy variáció jelölése nem annyira egyértelmű. A festési leírás viszont sokat segít az elemek elhelyezésénél, A festési variációk egyik színvariánsa számomra teljesen ismeretlen.

A lánctalp ugyan szemenkénti, de három darabból kell egyetlen szemet összeállítani, ezért került lecserélésre.

Az RFM lánctalp nagyon könnyen építhető és felrakható volt.

Please accept YouTube cookies to play this video. By accepting you will be accessing content from YouTube, a service provided by an external third party.

YouTube privacy policy

If you accept this notice, your choice will be saved and the page will refresh.

Jagdpanther
Jagdpanther
« of 6 »

Felhasznált színek/pigmentek:

AlapozásSteel RedGunzeH38
Álcaszín (vörös)Red BrownGunzeH463
Álcaszín (sárga)Sandy YellowGunzeH79
Álcaszín (zöld)Olive GreenAK RealRC209
GéppuskaSteel RedGunzeH38
FaWood BrownGunzeH37
Gumi felületekAntrazitRevell9
BemosásEuropean EarthAKAK042
Lánctalp sárSummer Kursk EarthAKAK080
Lánctalp koszDark EarthAKAK081
RozsdaMedium RustAKAK043
Fémes kopásEisenRevell91
Fényes lakkClearRevell1
Matt lakkClearRevell2

Kategória:

Nem javasolt

Kübelwagen

Jármű neve: Kübelwagen

Haderő: Harmadik birodalom

Típusa: Katonai jármű

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: Italeri 315 2011

A makettről

Nem a legkidolgozattab makett, amivel találkoztam. Még az Italerihez viszonyítva sem egy kiemelkedő darab. Nem lett olyan rossz a végeredmény, de nagy csodát senki se várjon tőle.

Az építése egyszerű volt, és a dobozon szereplő grafika minden részét tartlamazza, vagyis a két figurát, a sátrat és a rádiót. Vagyi diorámának ideális, az ára is baráti volt, bár elég régen vettem.

Please accept YouTube cookies to play this video. By accepting you will be accessing content from YouTube, a service provided by an external third party.

YouTube privacy policy

If you accept this notice, your choice will be saved and the page will refresh.

Kübelwagen
Kübelwagen
« of 4 »

Felhasznált színek/pigmentek:

AlapozásSteel RedGunzeH38
AlapszínDunkelgelbGunzeH403
Gumi felületekAntrazitRevell9
Bemosás (pasztellkréta)BarnaVegyes
Kosz, Sár, RozsdaEuropian Earth/Medium RustAK pigmentH37
SárDust EffectAKAK015
Fényes lakkClearRevell1
Matt lakkClearRevell2

Pz.Kpfw.IV Ausf.G – A német igásló

Jármű neve: Pz.Kpfw.IV Ausf.G

Haderő: Harmadik Birodalom

Típusa: közepes tank

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: Dragon 6363 2007

Bevezető

Ez alkalommal egy klasszikus került terítékre. A Panzer IV tankot valószínűleg senkinek sem kell bemutatni különösebben annak, aki egy kicsit is foglalkozott a II. világháborúval.

Ezt a kitet régóta őriztem a polcon, és biztos voltam benne, hogy nem okoz csalódást. Nem is okozott. Rögtön az elején elárulom, maradéktalanúl elégedett voltam a készlettel.

Please accept YouTube cookies to play this video. By accepting you will be accessing content from YouTube, a service provided by an external third party.

YouTube privacy policy

If you accept this notice, your choice will be saved and the page will refresh.

A járműről

A panzer IV Harmadik Birodalom legtöbbet gyártott tankja (több, mint 8500 darab). Fejlesztése az 1930-as években kezdődött és a II. világháború végéig tartott. Nagyon sok variáns készült.

A tanktípus szülőatyja Heinz Guderian, aki a német oldalon. Ő volt az, aki legnagyobb híve volt a páncélos hadviselésnek és kidolgozta a német páncélos doktrínát. Alapvetően két tank osztályt álmodott meg, a közepes és nehéz tank személyében, ahol a panzer IV töltötte be a nehéz tank szerepkört.

A tankok besorolása a háború elején még egy kicsit más volt, mit a végén. Ennek oka, hogy a stratégák a háború elején még nem igazán gondolkodtak a panzer IV-nél nehezebb tankokban.

A háború végén jelentek meg a, szerintem zsákutcának számító, nehéz és szupernehéz tankok, A másik fontos megjegyzés, hogy a Panzer IV első változatai lövig csövű löveget kaptak, mivel arra szintén nem igazán számítottak, hogy tankoknak tankokkal meg megütközniük.

Mivel azonban a németek már a háború elején szembetalálkoztak a nyugati és a keleti fronton is jól páncélozott tankokkal, ezért a Panzer IV első, rövid csövű löveggel szerelt verziói nem igazán voltak hatásosak.

Mivel a tank alváza nem volt képes a 75mm-es lövegnél nehezebb löveg hordozására, ezért a 75mm-es lövegből kellett kihozni a maximumot. Ezért a páncélátütő képesség növelése érdekében folyamatosan növelki kellett a lövedék kezdősbességét, mely hoszabb ágyúcsövet jelenetett.

A tank rentgeteg verzióban létezett. A későbbi verzióknál már inkább az ésszerűség és az anyagtakarékosság játszott szerepet, vagyis sok mindent leszereltek róla. A legfőbb különbség azonban a löveg mellett a köténypáncélzat megjelenése, mely plusz páncélllemezeket jelentett a tank törzse és tornya körül.

Ennek oka, hogy a háború végén megjelentek a kumulatív lőszerek, amelyeknek lényege, hogy egy olvadt, plazma halmazállapotú réz sugár olvasztja át a páncélzatot. Ez ellen a legegyszerűbb védekezés , hogy a lövedéket nem a fő páncélzattal, hanem egy vékonyabb páncéllemezzel találkozik először. Ennek hatására ez a nagyon forró sugárrá alalkul lövedék a fő páncélzaton „szétfröccsen”, hatásfoka erőssen romlik, mivel nem fémben halad.

A Panzer IV egyébként nem feltétlenül páncélozottságának, hanem inkább belső kialakításnak köszönheti a sikerét. Más a háború elején is voltak jobban páncélozott, vagy nagyobb tűzerővel bíró péncélosok. Azonban kevés olyan tank létezett, melynek 5 fős legénysége, és belső rádiókomunikációs rendszere volt.

Ez azt jelentette, hogy a harctéri feladatokat hatékonyan szét lehetett osztani. Vagyis a parancsnok, aki a parancsnoki kupolán keresztül 360 fokban áttekinthette a harcteret, gondosan választhatott célpontot, a tüzér, aki a parancsnok mellett szintén a kupolában helyezkedett el, összedolgozhatott a parancsnokkal. A töltési és a komunikációs feladatokat pedig további két ember végezte.

Ha megnézzük a többi korabeli tankot ezek az elvek valahol sérültek. A francia tankok személyzete szándékosan minimális volt, illetve a több löveges tankok miatt az összehangolt munka nehéz volt. Az orosz tankokban pedig alapvetően hiányzott kezdetben a kommunikáció.

A Panzer IV-nek azonban volt egy komoly hibája, melyet nem tudtak orvosolni. Ez a lépcsőzetes kialakítás, vagyis található a tankon egy öv, mely szinte bármilyen szögből, de főleg előlről sebezhetővé tette a tankot. Vagyis nem alkalmazták a döntött páncélzatot. Ehhez ugyanis az egész felépítménynek magasabbnak kellett volna lenne, illetve a vezetőnek periszkópon keresztül kellett volna kinéznie a tankból.

Ez a tény, tovább, hogy kialakult az a nézet, hogy 75 mm-es löveg nem elégséges, és 88 mm-es löveget kell alkalmazni tette szükségszerűvé, hogy a németek új tankokat fejlesszenek, ám soha sem tudtak olyan hatákony tankkal előállni, mint a Panzer IV.

Panzer IV ausf. G
« of 6 »

Technikai paraméterek:

Személyzet5 fő
Hosszúság5.92 m
Szélesség2.88 m
Magasság2.58 m
Tömeg25 t
Elsődleges fegyverzet7.5 cm KwK 40 L/43 löveg
Másodlagos fegyverzet2 × 7.92 mm MG 34 géppuska
Páncélzat10-80 mm
Műszaki adatok
MotorMaybach HL120 TRM 12 hengeres benzin motor
300 PS (296 LE, 220 kW)
Felfüggesztéslaprugó
Sebesség38-42 km/h
Fajlagos teljesítmény11,76 le / t
HatótávolságÚton: 235–320 km
Terepen: 120–210 km

A makettről

A választás most azért esett erre a makettre, mert a páros építésnél igyekszem olyan maketteket választani, melyeknek van valami köze egymáshoz. Mivel a másik kit egy Sherman volt, ezért adta magát a választás, hogy a németek ikonikus tankját rakjam össze. (Nem, nem a Tigrist, nem az adta a gerincét a német haderőnek)

Ez egy Dragon Smart Kit volt a 39′ – 45′ series, ami nálam garancia a minőségre. Eddig legalábbis így volt és ez alkalommal sem okozott csalódást, bátran ajánlom mindenkinek.

A készletre általánosan jellemző, hogy nagyon gazdagon felszerelt, tartalmaz szemenkénti lánctalpat, amit ráadásul nem keretről kell levagdosni, vagyis össezszerelésre kész (magic track). Illetve nagyon sok összeszerelési opciót.

Nekem most könnyű dolgom volt abból a szempontból, hogy nem akartam eltérni a dobozképtől. Mind festésben, mind kinézetben azt akartam megalkotni.

Az építés álomszerű volt semmilyen akadályba nem ütköztem, minden alkatrész a helyére illeszkedett. Az építési sorrendtől a szokásomhoz híven eltértem, de ez sem okozott gondot.

A cél, a dobozképen is látható, erőssen kopott fehér álcafestés volt. Ehhez három rétegben vittem fel festéket. Ez szokatlan tőlem, általában két rétegben dolgozom, de mivel én úgy tudom, hogy a felső, fehér festés nem „gyári” festés volt, hanem a fronton került rá a járműre, ezért így próbáltam élethű maradni.

Vagyis először kapott egy metál alapfestést, aztán kapott egy páncélszürkét, majd egy fehéret, amit chipingeltem, hogy a kopás előjöjjön.

A bemosáson ez alkalommal kicsit változtattam. Általában olajfestékes bemosást alkalmazok, ám most a pasztelkréta poros bemosást választottam. Ez gyakorlatban pasztelkréta porból, desztillált vizből és folyatószerből álló elegyet jelentett. Ezt elég sűrűre kevertem most és az eddigiektől eltérően több rétegben, visszamosva alakítottam ki a végleges kinézetet. Nagyon jól lehetett vole dolgozni és a kinézet is jól sikerült, vagyis ezzel a módszerrel még a jövőben is próbálkozni fogok.

Pz.Kpfw.IV Ausf. G
Pz.Kpfw.IV Ausf. G
« of 7 »

Felhasznált színek/pigmentek:

AlapozásSteel RedGunzeH38
AlapszínField GrayGunzeH32
ÁlcaszínWhiteRevell5
LánctalpSteel RedGunzeH38
Fa felületekWood BrownGunzeH37
GumiabroncsAntrazitRevell9
Bemosás (pasztellkréta)SzürkeVegyes
Kosz, Sár, RozsdaEuropian Earth/Medium RustAK pigmentH37
SárDust EffectAKAK015
Fényes lakkClearRevell1
Matt lakkClearRevell2

Összefoglalás

Összefoglalva egy egy nagyszerű makett volt. Öröm volt építeni, mindenkinek ajánlom. Ajánlom a gyártó ezen szériáját és konkrétan ezt a makettet is. Biztosan nem bánja meg az, aki megépíti.

Szerintem a végeredmény szinte pont olyan lett, mint az illusztráció, szóval maximálisan elégedett vagyok vele.

28cm sWurfGerat 40 Auf G.W. H38/39

Jármű neve: 28cm sWurfGerat 40 Auf G.W. H38/39

Haderő: Harmadik Birodalom

Típusa: tank / önjáró tüzérségi löveg

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: Bronco Models CB-35002

Kiegészítő: Friul ATL-68 lánctalp

Bevezető

Ezt a makettet talán az összegyűlt hűségpontjaimból vettem. Kellett egy olyan makett, mely belefér a keretbe és még jól is néz ki. Így esett erre a makettre a választás. Alapvetően szeretem az ilyen különleges járműveket. Ez se nem tank, se nem tankvadász. Legpontosabban egy igazi tákolmány. Viszont ne szaladjunk előre, nézzük meg részletesebben!

Please accept YouTube cookies to play this video. By accepting you will be accessing content from YouTube, a service provided by an external third party.

YouTube privacy policy

If you accept this notice, your choice will be saved and the page will refresh.

A járműről

A jármű alapja a francia Hotchkiss H39-es lovassági, könnyű tank. Ami tulajdonképpen egy módosított verziója a H35-ös tanknak. Ez a módosítás 1938-ban készült el és pontos neve: Char léger modèle 1935 H modifié 39, vagyis az 1935 H modell 39-es módosítása.

Ez egy könnyű tank, mely eredeti formájában nem aratott nagy sikereket. A harmincas évek közepén készült és sietve próbálták 39-re a háborúra felkészülés folyamán harcképessé tenni, több-kevesebb sikerrel.

A jármű jól páncélozottnak volt mondható (40 mm), ám kis, kétszemélyes mivolta alkalmatlanná tette arra, hogy felvegye a versenyt a II. Világháború modernebb tankjaival.

Annyi eredményt tudott felmutatni, hogy ez már egy olyan tank, mely túljutott az 1920-30-as években zajló útkeresésen. Megtalálható rajta mindaz (forgatható torony, futógörgős lánctalp, hátul elhelyezett motortér, egy légterű legénység, elfogadható sebesség), ami a II. világháborúban modernek számító tankoknál megtalálható.

Mivel a franciák több, mint 1200 darabot gyártottak belőle, ezért logikus döntés volt, hogy a német hadsereg átvegye bizonyos formában.

Annak ellenére, hogy egy nagyon kis járműről beszélünk, nagyon sok harci járművet készítettek belőle, többnyire nyitott küzdőtérrel és lényegesen nagyobb löveggel. Az így elkészült járművek főleg a nyugati hadszíntéren maradtak és a partraszálló csapatokat várták.

Ezen variáció egy mozgó rakétalöveg kilövő állomásként szolgálhatott. Az oldalára kettő-kettő keretet szereltek melyek állásszöge változtatható volt, így többé-kevésbé az amúgy nem irányított rakétalövedék pontossága némileg javítható volt.

Ezt a rakétalövedéket a háború végén a németek nagy előszeretettel használták. Használták önállóan, kerekre szerelt indítóállásból, de felszerelték a Hanomag csapatszállító jármű oldalára is,

Hatásossága erőteljesen megkérdőjelezhető, ha egyáltalán bevetették ebben a formában. A rakéták alkalmazása még gyerekcipőben járt. Inkább lélektani, mintsem gyakorlati hasznuk volt. Varázsuk újszerűségükben és egyszerűségükben rejlett.

28cm sWurfGerat 40 Auf G.W. H38/39
« of 5 »

Technikai paraméterek (Hotchkiss H39):

Személyzet2 fő
Hosszúság4.22 m
Szélesség1.95 m
Magasság2.15 m
Tömeg11 t
Elsődleges fegyverzet37 mm SA 18
Másodlagos fegyverzet7.5 mm MAC31 Reibel koaxiális géppuska
Páncélzat34-44 mm
Műszaki adatok
MotorHotchkiss hat hengeres 3,480 cc
dízel motor
FelfüggesztésSpirál rugó
Sebesség28 km/h
Fajlagos teljesítmény7.1 le / t
Hatótávolság129 km

A makettről

Volt már dolgom a Hotchkiss tankkal. Az is egy zsákmányolt, módosított jármű volt. Építés szempontjából a Hotchkiss tankkal az a baj, hogy nagy kicsi. A maketthez volt gyári, szemenkénti lánctalp, amit el is kezdtem feltenni, de menet közben jöttem rá, hogy esélyem sincs arra, hogy ez szépen felkerüljön, így utólag rendeltem hozzá Friul lánctalpat.

A Friul lánctalppal viszont az a bökkenő, hogy a fogaskeréknél nem illeszkedik tökéletesen. Az előző makettnél és ennél sem stimmeltek a méretek. A fogak egyáltalán nem látszanak annyira, mint kéne. A Friul ugyan jelzi, hogy igazíts egy kicsit a fogaskeréken, de ötletem se volt, hogyan kéne ezt a gyakorlatban kivitelezni. Az eredmény elfogadható, de messze nem tökéletes.

Ugyanez igaz a felső görgőkre. A lánctalp fogai nagyon hosszúak, egyszerűen nincs elég hely, hogy normálisan illeszkedjenek a görgőkre.

28cm sWurfGerat 40 Auf G.W. H38/39
28cm sWurfGerat 40 Auf G.W. H38per39
« of 13 »

Felhasznált színek/pigmentek:

AlapozásSteel RedGunzeH38
AlapszínSend GelbGunzeH79
LánctalpSteel RedGunzeH38
Fa felületekWood BrownGunzeH37
Fémes kopásSilverRevell90
Lánctalp bemosásSummer Kursk EarthAKAK080
Bemosás (olaj)Raw SiennaPannon Color820-1
Bemosás (pasztellkréta)VilágosVegyes
Bemosás (pigment)Dark EarthAKAK081
Kosz, Sár, RozsdaEuropian Earth/Medium RustAK pigmentH37
SárDust EffectAKAK015
Fényes lakkClearRevell1
Matt lakkClearRevell2

Összességében:

A végeredmény ettől függetlenül egészen jó lett, meg vagyok elégedve. Ha nem is fontos eleme a II. Világháború haditechnikájának, azért mutatós kis darab sikeredett belőle.

Ajánlani nem feltétlenül ajánlom. Nem voltak olyan nagyon minőségiek az anyagok van sok pontatlanság is, mint például a lövedékek mérete, melyek egyáltalán nem passzolnak a keretbe.

StuG III, a prototípus

Jármű neve: Sturmgeschütz III

Haderő: Harmadik Birodalom

Típusa: önjáró löveg

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: MiniArt 35210

Bevezető

Azt biztosan tudtam, hogy a Stug, vagyis a Sturmgeschütz nem maradhat ki a gyűjteményből, de egy kicsit mellényúltam a választás tekintetében. A StuG ugyan nem tartozik bele szorosan abba a körbe, amik összerakása az elsődleges célom, vagyis a páncélvadászok közé, azonban nagyon közel áll hozzájuk.

Annyiban hibáztam, hogy egy olyan prototípust választottam, melyből csak pár példány készült és nem is ilyen formában került tömeggyártásba. Amikor makettet választok, igyekszem olyan darabokat választani, melynek komoly hatása volt a történelemre. Ennél a makettnél ez csak rében igaz, mert a Stug, mint fegyvernem ez a kategória, viszont konkrétan erről a prototípusról ez nem mondható el.

Ennek ellenére összességében elégedett vagyok a végeredménnyel. Nem ez volt a legkönnyebb építésem, de nem is volt olyan nagy baj.

Please accept YouTube cookies to play this video. By accepting you will be accessing content from YouTube, a service provided by an external third party.

YouTube privacy policy

If you accept this notice, your choice will be saved and the page will refresh.

A járműről

Ez a fegyver, vagyis a Stug, egy olyan összetevője volt a német hadseregnek a II. Világháborúban, mely a haderő gerincét alkotta.

A fegyver ötlete már az I. Világháborúban megszületett. Akkor ugyanis nagyon jól jött volna egy olyan löveg, melyet gyorsan tudnak megerősített állások, bunkerek közelébe juttatni, hogy aztán támogatást nyújtson a gyalogság részére.

A rohamlöveg kifejlesztését tulajdonképpen az a paradigmaváltás hozta létre, melyben a korábbi nehézkes, lassú, grandiózus hadműveletek tervezése helyett a hangsúly áthelyeződött a kisebb, önállóan mozgó egységek gyors reagálására. Vagyis a „sturm”, azaz vihar szó nem véletlenül került szinte minden német haditechnika és hadászati fogalom elé.

Amikor a II. Világháborúról beszélünk, akkor sosem szabad szem elől tévesztenünk a tényt, hogy ez a paradigmaváltás és az ehhez kifejlesztett eszközök hozták meg a kezdeti sikereket 1942-ig Németország számára.

A StuG ötletgazdájának Erich von Manstein tekinthető, aki felismerte ezen fegyver szükségszerűségét, melyet aztán parancsnoka, Ludwig Beck indított útjára 1935-ben.

A konkrét terven aztán 1936 június 15-én a Daimler-Benz AG vállalat kezdett dolgozni. A feladatuk, hogy alkossanak egy gyalogság támogató járművet, melyre felszerelhető egy 7,5 cm kaliberű löveg. A löveg rögzített, de legalább 25 fokban megemelhető kellett legyen, a legényság pedig védett kellett legyen.

A Daimler-Benz AG a Panzer III-as, közepes tankot vette alapul a fejlesztéshez. Később a tervet az Alkett kapta meg, ahol 5 prototípus épült a Panzer III B alvázát felhasználva. A prototípusok lágyacél felépítményt és a Krupp rövid csövű, 7.5 cm StuK 37 L/24-es lövegét kapta. A fegyver hivatalos neve: Gepanzerte Selbstfahrlafette für Sturmgeschütz 7.5 cm Kanone Ausführung A bis D. (Sd. Kfz. 142)

Vagyis pontosan lefordítva: Páncélozott önjáró löveg 7.5 cm löveghez A-tól D-ig.

A fegyver annyira újszerű, hogy először nem is igazán egyértelmű, melyik hadseregtest kötelékébe kerüljön. Mivel sem a páncélos, sem a gyalogos egységekhez nem illik igazán, noha pont azért fejlesztették ki, végül a tüzérségi egységekhez kerül.

A háború vége felé viszont, különösen, amikor megkapja az újabb, hosszabb lövegeit, akkor már tankvadász szerepkörben is feltűnik. Ezek főleg a 7.5 cm Stuk 40 L/48 löveggel szerelt F/8 és G típusok (Sd. Kfz. 142/1).

A fegyver olcsóbb és gyorsabban építhető, mint bármely másik német tank, így nem csoda, hogy a legnagyobb példányszámban jelenik meg. Körülbelül 11 300 darab gördül le a gyártósorról.

Sturmgeschutz III prototípus
Sturmgeschutz III prototípus
« of 3 »

Technikai paraméterek:

Személyzet4 fő
Hosszúság6.85 m
Szélesség2.95 m
Magasság2.16 m
Tömeg23.9 t
Elsődleges fegyverzet7.5 cm StuK 37 L/24
Páncélzat16-80 mm
Műszaki adatok
Motor
Maybach HL120 TRM dízelmotor
296 le / 221 kW
FelfüggesztésLaprugós
Sebesség40 km/h
Fajlagos teljesítmény12 le / t
Hatótávolság155 km

A makettről

A makett Miniart gyártmány. A Miniarttal kapcsolatban eddig kedvező tapasztalataim voltak, ezért nem gondoltam, hogy nehéz építés lesz.

Én eddig azt tapasztaltam velük kapcsolatban, hogy a részletek jól kidolgozottak, jól felszereltek. Ez most is így volt. Kapunk fotómaratást, egy szemenkénti, működő lánctalpat, vontatókábelt, átlátszó elemeket.

Két kifogásolható pontot találtam. Az egyik, hogy a futómű görgősorát úgy, ahogy az alkotó elképzelte, nagyon nehéz szépen összerakni. Ez orvosolható, ha nem rakjuk be a kerékagyaknál javasolt egyik alkatrészt. Ekkor ugyanis a kerekek nem állnak be megfelelő irányba.

A másik kifogásolható pont a löveg rögzítése. A löveg rögzítése nem elég merev. Az állásszögön tudunk állítani, viszont annak pozicionálása nem eléggé átgondolt. Végig azon izgultam, hogy a legvégén letöröm, amit aztán nagyon nehezen lehetett volna rögzíteni.

A Miniart, mint gyártó azonban egy kicsit most lekerül a palettáról. Van még egy SU-76-om dobozban, de nem hiszem, hogy azon kívül tovább gyarapítom a Miniart kollekciót.

Nem feltétlenül a két hiányosság miatt, inkább azért, mert borzasztóan rosszul vannak a keretek kitalálva, melyről az alkatrészeket le kell vágni. Nehezen vághatóak le, és nagyon-nagyon sok és átgondolatlan elosztásban kell keresgélni őket.

A legtöbb gyártó A, B, C … jelzéseket használ és igyekszik az azonos fázisban felhasználandó elemeket egy keretre helyezni. Itt egyáltalán nem ez a helyzet. Legalább 20 apró keret van 7-8 keretet találunk a dobozban, mindenféle Ag, Af, Bg … nevezékkel, ami borzasztóan idegesítővé teszi az építést.

Arról nem is beszélve, hogy nagyon sok helyen nem jelöli a készítő az alkatrész helyét és mivel ez egy prototípus, tehát irtó nehéz róla képeket találni.

A kit legkiemelkedőbb eleme talán a lánctalp. Az mindenképpen dicséretet érdemel. Nehéz előkészíteni, ám az építés nagyon egyszerű és a végeredményeként összeálló lánctalp nagyon egyszerűen a helyére tehető.

A makett a szokásos építési fázisokon esett át. Bemosásnál most Sansadorral hígított AK Dust effect-et használtam.

Sturmgeschütz III
Sturmgeschütz III
« of 11 »

Felhasznált színek/pigmentek:

AlapozásSteel RedGunzeH38
AlapszínField GrayGunzeH32
LánctalpSteel RedGunzeH38
GumiabroncsAnthrazitRevell9
Fa felületekSandy BrownGunzeH66
Fémes kopásSilverRevell90
BemosásDust EffectAKAK015
Kosz, Sár, RozsdaEuropian Earth/Medium RustAK pigmentH37
SárDust EffectAKAK015
Fényes lakkClearRevell1
Matt lakkClearRevell2

Összességében

Ez egy érdekes makett lett. Nem állítom, hogy legszebb darab, amit készítettem, ám a futómű tényleg érdekes, ami ráadásul jól is mutat a maketten. Ott, ahol a későbbi verziókban csak a jármű oldallemeze lenne, mindenféle elem található, amik részletgazdagabbá teszik az egész makettet.

Ha valaki szereti a különlegességeket, akkor nekik ajánlom ezt a makettet, de az biztos, hogy találni jobbat is.

Hanomag Sd.Kfz. 251/22 Ausf. D

Jármű neve: Sd. Kfz. 251/22 Ausf. D

Haderő: Harmadik Birodalom

Típusa: közepes páncélozott szállító

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: Dragon 6248

Bevezető

Abban biztos voltam, hogy a Hanomag részét kell képezze a gyűjteményemnek, azonban az már igen nehéz volt eldönteni, hogy mely variánsok legyenek ezek. Ez a jármű önmagában nagyon érdekes a féllánctalpas felépítése miatt, amit még különlegesebbé tesz az a löveg, melyet felhelyeztek rá.

Ezt a Hanomagot követte az előző cikkben leírt másik és még várakozik egy a dobozában és nem biztos, hogy kerül még még be pár variáció a gyűjteménybe.

Please accept YouTube cookies to play this video. By accepting you will be accessing content from YouTube, a service provided by an external third party.

YouTube privacy policy

If you accept this notice, your choice will be saved and the page will refresh.

A járműről

Elöljáróban javaslom, olvasd el az előző, Sd. Kfz 211/10 cikket, melyben egy másik variánssal foglalkoztam, mivel nem kívánom lemásolni az előző cikkem minden elemét, inkább arra térnék ki, amiben eltérés mutatkozik.

Annyi azért minimálisan ide tartozik, hogy mi a jármű pontos megnevezése és ez miből adódik. Hivatalosan Sd. Kfz. 251/22 Aufs. D, vagyis a 251-es kísérleti gépjármű 22-es számmal jelölt módosítása, mely a PaK40 L46 löveget hordozta.

A PaK40 egy 75 mm-es páncéltörő fegyverként alkalmazott nagy sebességű löveg, ahol az L46 a cső hosszát jelöli. Minél hosszabb egy löveg csöve, annál nagyobb lehet a löveg torkolati sebessége, illetve annál nagyobb a pontosság, mivel a löveg, huzagolásának köszönhetően megpörgeti a lövedéket, így az sokkal egyenesebb vonalon repül a célig.

Az Ausf. D az Ausführung, vagyis variáció/modell rövidítése, vagyis ez a Hanomag D verziójára épült. A D verzió a korábbi cikkben olvasható B verzióhoz képes némi eltérést mutat. A leginkább szembetűnő különbség, hogy az utastér oldala teljes burkolatot kapott, a motorház elején a páncélzat nem törik meg V alakban, illetve a hátsó dupla ajtó is lényegesen egyszerűbb, nem szárnyas kialakítású.

Pont ezen változtatások miatt a jármű egésze sokkal „áramvonalasabb”, vagyis oldalról nézve egy majdnem tökéletes paralelogramma formát kapunk. Ezt a hatást külön kiemeli a löveg gyárilag is ehhez idomuló, szintén döntött lövegpajzsa.

A háború végén a német mérnökök tulajdonképpen mindre megpróbálták felszerelni a hosszú csövű 75 mm-es löveget mivel ez volt jóformán az egyetlen orvosság a keletről beáramló orosz páncélosok ellen.

Érdekesség és kevésbé ismert tény, hogy a németek jócskán alábecsülték a páncéltörő lövegek szükségességét, mert valamilyen furcsa okból úgy gondolták, más nemzet esetében nem kell komoly harckocsikkal számolni.

Ez a hiba később végzetesnek bizonyult, és mivel a 75 mm-es lövegnél nagyobb lövegeket elbíró tankok fejlesztése és gyártása sem ment teljesen simán, így ez olyan hátrányt jelentett, melyet nem voltak képesek lefaragni a bukásig.

A Hanomag beltere elégségesnek bizonyult a löveg felhelyezéséhez, ám a belső kialakítás valószínűleg itt sem volt optimális, ám biztos, hogy jobban volt használható, mintha vontatta volna maga után.

Sd. Kfz. 251/22 Ausf. D
Sd. Kfz. 251/22 Ausf. D
« of 5 »

Technikai paraméterek:

Személyzet2 + 10 fő
Hosszúság5,8 m
Szélesség2,1 m
Magasság1,75 m
Tömeg7,81 t
Elsődleges fegyverzetPaK40 L46 75 mm löveg
Másodlagos fegyverzetMG 42 vagy MG 43 géppuska
Páncélzat6-14,5 mm
Műszaki adatok
MotorMaybach HL42 6 hengeres benzin motor
99 le / 75 kW
FelfüggesztésTorziós rugó
Sebesség52,5 km/h
Fajlagos teljesítmény12,8 le / t
Hatótávolság300 km

A makettről

A makett hozta a Dragontól elvárható minőséget. Tudom én is, hogy a Dragon már nem számít a legjobbnak, de nekem még mindig az a tapasztalatom, hogy melléfogni sem lehet vele nagyon.

A doboz alaposan meg van tömve, ahogy az a Dragontól megszoktuk, kapunk bele többféle felépítményt, fotómaratást, Magic Tracket, és még olyan kiegészítőt is, mellyel még én sem találkoztam (igaz, nem is tettem rá a makettre).

Az építéssel kapcsolatban egyetlen nagyobb gondom volt, miszerint az oldalán elhelyezkedő dobozokat nem tudtam egészen jól illeszteni. Sikerült végül valamennyire eltakarni, de messze van a tökéletestől. A gondot az okozta, hogy a felépítmény egy darabból áll és a doboz egyik oldalát kellett volna úgy csiszolnom, hogy nem csiszolok bele abba a vonalba, ami illeszkedik. Nem tudom, mi lett volna a jó megoldás, ez nem volt az.

Viszont külön kiemelném, mert ezt egyetlen gyártónál sem látom sajnos, hogy a csőszájfék nemcsak választható, de össze is rakható külön-külön. Nem spórolták le azt az egyetlen darabot, mely nélkül előre el kéne dönteni a rajz alapján, hogy melyiket válasszuk.

A készletben kapunk egy Magic Tracket, és egyet komplett garnitúrát a keretbe öntve. A Magic Track sajnos minőségben alatta maradt a kereten lévőnek, szóval kicsit hosszabbá vált az építés. Mint a két lánctalp működő.

A beltér jól kidolgozott, a műszerfalhoz kapunk matricákat is, amik ugyan korlátozottan, vagy egyáltalán nem látszanak. A motortér viszont sajnos üres, motor nem jár a készlethez, pedig a motorháztetőt meghagyhatnánk nyitott formában.

Az álcafestésnél most a csíkosnál maradtam. Ilyen festést még nem készítettem és a szokásosnál is jobban sikerült szerintem. Próbáltam kevésbé élesen felvinni a zöld és a vörösesbarna színeket.

Az építés a szokásos módon zajlott. Ami a nehézséget jelentetette, a nyitott beltér, amit érdemes az összeállítás előtt készre fújni.

Sk. Kfz 251/22 Aufs. D
Sk. Kfz 251/22 Aufs. D
« of 15 »

Felhasznált színek/pigmentek:

AlapozásSteel RedGunzeH38
AlapszínSandy YellowGunzeH79
Álcaszín (zöld)Khaki GreenGunzeH80
Álcaszín (barna)Red BrownGunzeH47
LánctalpSteel RedGunzeH38
GumiabroncsAnthrazitRevell9
Fa felületekWood BrownGunzeH66
Fémes kopásSilverRevell90
BemosásRaw UmberWinsor & Newton35
Kosz, Sár, RozsdaEuropian Earth/Medium RustAK pigmentH37
SárDust EffectAKAK015
Fényes lakkClearRevell1
Matt lakkClearRevell2

Összefoglaló

Ez egy jó makett. Tiszta szívvel ajánlom mindenkinek. Nem a legegyszerűbb feladat összerakni a nyitott belseje és a löveg miatt, de abszolút megéri.

Valószínűleg építek majd Hannomagot, mert annyi varáiciót raktak össze, hogy mindegyikben megtalálom a szépséget.

Hanomag Sd. Kfz. 251/10 Ausf. B

Jármű neve: Sd. Kfz. 251/10 Ausf. B

Haderő: Harmadik Birodalom

Típusa: közepes páncélozott szállító

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: Zvezda 3588

Bevezető

Ezt a makettet nem célirányosan kerestem, mivel volt már egy összerakásra váró Hanomagom a Dragon kiadásában, hanem egyszerűen szembe jött velem a boltban én meg nem tiltakoztam nagyon az ellen, hogy megvegyem.

Ez megelőzően ugyanis újabb kiadású Zvezda makettet építettem, úgyhogy biztosra vettem, hogy ezzel sem lesz gond, nem is volt. Nagyon pofás kis jármű készült belőle. Ám ne szaladjunk annyira előre, nézzük, a valós változatát!

Please accept YouTube cookies to play this video. By accepting you will be accessing content from YouTube, a service provided by an external third party.

YouTube privacy policy

If you accept this notice, your choice will be saved and the page will refresh.

A járműről

Ez egy féllánctalpas szállító jármű, melyet a Hanomag gyár is készített a Második világháború alatt a német hadsereg számára. Az alapjármű elsődlegesen egy páncélozott csapatszállító, melyet különböző felszerelésekkel egészítettek ki, hogy más funkciókat is ellásson.

Hivatalos neve Sonderkraftfahrzeug 251/10 vagyis rövidebben Sd.Kfz. 251/10, vagyis kísérleti gépjármű. A nevezéktant boncolgatva, a 251-es jelzés jelöli magát a járművet a „/” jel utáni 10-es szám pedig a jármű funkcióját.

A Hanomag elnevezés a háború után ragadt rá, a német tisztek SPW, vagyis Schützenpanzerwagen, azaz Páncélozott Csapatszállító néven emlegették. Az alapjárművet az 1930-as években kezdték fejleszteni.

Az alapjárműből négy variáció (A, B, C és D) verzió létezett és legalább 22 variációt vetettek be a funkciónak megfelelően. Az alapkoncepció, hogy a jármű képes legyen 10 páncélgránátos katonát szállítani, és közben megvédje őket a kiskaliberű fegyverektől és a tüzérségi repeszektől. E mellett a jármű hátulján rögzített MG 42 vagy MG 43 géppuska segítségével fedezettüzet tudjon biztosítani, ha az szükséges.

A jármű érdekessége a mindenhol döntött páncélzat, mely ellenállt az akkor rendszeresített puskákból kiadott, nem páncéltörő lövedékeknek. A páncél vastagsága 8-14,5 mm, viszont a V alakú elrendezésnek hála az effektív páncélvastagság nagyobb.

A jármű erőssége és egyben gyengesége is a nyitott kialakítás. Ez egyfelől lehetővé tette, hogy a szállított katonák azonnal tüzet nyissanak vagy gránátot dobjanak az ellenségre, miközben a jármű oldala fedezéket kínált, ám pont ez tette sebezhetővé, ugyanis az ellenség szintén könnyen dobhatott gránátot, Molotov koktélt a küzdőtérbe, nem is beszélve a repülőgépekről.

A /1-es alap csapatszállító modell rendelkezett egy előre néző MG 42 vagy MG 43-as géppuskával. Ám a verziók igen változatos funkciókat láttak el. Voltak tüzérségi-, páncéltörő löveggel szerelt, rakétás, légvédelmi, aknavetős és a háború vége felé még infravörös reflektorral szerelt variánsok is.

A legjobb tulajdonsága a nagyon hosszú lánctalpas meghajtás, melynek jellemzője, hogy nincs felső görgősor, mely hagyományosan a lánctalpat továbbítja a jármű eleje felé. Illetve a futókerekek fedésben vannak egymással, így a jármű súlya sokkal egyenletesebben oszlik el a talajon, mint a hagyományos lánctalpak esetén.

A jármű elején található egy hagyományos gumikerék, mely ugyan kormányozható, és kisebb irányváltásoknál van is jelentősége, ám a jármű elfordításához a lánctalpak segítségével kell kormányozni, mint a hagyományos lánctalpas járművek esetén.

A fedésben lévő futókerekek esetén viszont hátrányt jelent a sáros, téli időjárás, mellyel a német hadsereg a Szovjetunióban találkozott. Ebben az esetben a futómű befagyása teljesen mozgásképtelenné teheti a járművet.

Ez a variáns egy PaK 36-es löveget kapott és szakaszparancsnoki funkciókat tudott ellátni, vagyis tüzérségi támogatáson felül ellátmányt biztosított. A PaK 36-os 37 mm-es löveg már szinte a háború elején elavult.

SdKfz 251/10 Ausf A
« of 5 »

Technikai paraméterek:

Személyzet2 + 10 fő
Hosszúság5,8 m
Szélesség2,1 m
Magasság1,75 m
Tömeg7,81 t
Elsődleges fegyverzetPaK 36 37 mm löveg
Másodlagos fegyverzetMG 42 vagy MG 43 géppuska
Páncélzat6-14,5 mm
Műszaki adatok
MotorMaybach HL42 6 hengeres benzin motor
99 le / 75 kW
FelfüggesztésTorziós rugó
Sebesség52,5 km/h
Fajlagos teljesítmény12,8 le / t
Hatótávolság300 km

A makettről

A Hanomagot, mint járművet mindenképpen a gyűjteményemben akartam tudni, mivel elég ikonikus alakja a második világháborúnak. Egyike azon kevés harceszközök, melyet szerintem még egy laikus is el tud helyezni térben és időben.

Ennek a csapatszállítónak annyira egyedi és annyira korszerű az alakja, hogy nem lehet szó nélkül hagyni. Minden irányból döntött páncélzattal rendelkezik, és, ha figyelembe vesszük, hogy 1930-as tervezés, akkor kiráz a hideg, ha belegondolok, mi lett volna, ha minden harci eszközüket ilyen alaposan tervezik meg a német mérnökök.

Nem véletlen ez a rengeteg variáció, mivel ez a jármű túl jó volt ahhoz, hogy „csak” csapatszállítóként alkalmazzák. Nem túlzás azt állítani, hogy megelőzte a korát és a többi hadsereg igazából csak a második világháború után tökéletesítette ezt a fegyvernemet, mely átmenetet képezett a csapatszállító és a könnyű fegyverzetű páncélozott jármű között.

Ez a második újabb típusú Zvezda makettem és csak ajánlani tudom ezt is. Minden rendben volt az építés kapcsán, egy-két apró hibát leszámítva. A futómű alkatrészei lehettek volna jobbak. Sajnos ott az öntésnél nem hagytak elég helyet a keret és a kerekek között így egy kicsit nehezem ment a csiszolásuk.

A maketthez tartozik szemenkénti lánctalp, ami működhet is, ám annak az illesztése sem tökéletes, ezért én inkább több darabban fixen rögzítettem a szemeket. Egyetlen egy alkatrész volt, ami túl vékony volt és anyagát tekintve túl rideg, ezért többször eltört. Végül úgy döntöttem, törötten marad, mint kvázi sérülés.

Nem próbáltam most új technikát ki a maketten. A nehézséget, mint minden nyitott jármű esetén, az jelentette, hogy túl sok az apró részlet. A makett beltere alaposan kidolgozott, illetve részletes motort is kapunk.

Kiemelendő a működő hátsó ajtó, melynél érdekes, hogy az ajtó a furcsa felépítmény forma miatt nem csak nyílik, de távolodik is, így a V alakú ajtó úgy tud kinyílni, hogy teljesen szabadon hagyja a kijáratot.

Talán csak a szélvédő nyílásaiban lehetne komolyan belekötni. Ott azért megoldhatták volna jobb a feladatot, legalább úgy, hogy a Dragon Hanomagján tették. Nem nagyon tudtam volna szépen, nyitott állásban rögzíteni, így maradt zárva, ami talán kevésbé élethű.

Festésként meghagytam a szürke alapszínét, melyet világosítottam egy kicsit a bemosással.

Hanomag Sd.Kfz. 251/10 Ausf. B
Hanomag Sd.Kfz. 251/10 Ausf. B
« of 15 »

Felhasznált színek/pigmentek:

AlapozásSteel RedGunzeH38
AlapszínField GrayGunzeH32
LánctalpSteel RedGunzeH38
GumiabroncsAnthrazitRevell9
Fa felületekWood BrownGunzeH66
Fémes kopásSilverRevell90
BemosásRaw UmberWinsor & Newton35
Kosz, Sár, RozsdaEuropian Earth/Medium RustAK pigmentH37
SárDust EffectAKAK015
Fényes lakkClearRevell1
Matt lakkClearRevell2

Összességében

Nekem tetszik a végeredmény. Nagyon nehéz szülés volt. Egy Dragon Hanomaggal építettem párhuzamosan, így hét hónapig tartott az építés. Talán egyetlen makettel töltöttem többet csak eddig, de ott azért szünetet is tartottam az építésben.

Nem ez az utolsó Hanomag, amit össze kívánok rakni. A rakétás variáció még szerepel a terveim között és nem tartom kizártnak, hogy megépítem az alapváltozatot is.

A Zvezda továbbra is vezeti a listámat, mivel ár érték arányban abszolút az első számú márkává vált számomra.

7. rész – Németország, a sok tévedés forrása

A keserűség évei

A cikksorozat eddigi részeiben megismerhettük azt a folyamatot, mely a két világháború között az egyes nagyhatalmaknál lezajlottak és aminek eredményeként mindenki megpróbálta használható fegyvernemmé kovácsolni a harckocsit.

Emlékeztetőül, eddig azzal foglalkoztunk, hogy mi történt a két világháború között. Fontos észrevenni, hogy ezen fejlesztések afféle tapogatózások voltak minden nemzet részéről, és az 1919 és 1930-as évek végéig elkészített tankok végül nem kerültek fel a történelem lapjaira.

Ha valaki laikusként azt hallja, hogy Németország és tank, akkor ezt a két fogalmat azonnal összekapcsolja, mert a II. Világháborút valahol a német tankok rémképe uralta. Ez azonban csak részigazság. A valóság, ahogy lenni szokott, sokkal izgalmasabb.

Az I. Világháború 1918 november 11-én, a Német Császárság vereségével ér véget. A háború rengeteg áldozatot követelt mindkét oldalon. A rövid háborúnak indult esemény 65 millió áldozatot követelt és a végén minden fél csak arra törekedett minél kisebb időegység alatt a lehető legtöbb embert pusztítson el a másik oldalon.

A Német Császárság 1918 november 22-én meg is szűnik, az ország destabilizálódik. A világháború megítélése nem egységes a németek részéről. Van egy jelentős réteg, melynek politikai meggyőződése, hogy a háború mérlege éppen a javukra billent, megnyerhették volna, csak hátba támadták őket belső erők.

Az I. Világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések eredménye képpen az újjá alakuló Németország komoly megszorításokat kap, melynek fő területe a hadsereg. Éppen ezért komoly kihívást jelent a hadsereg újraszervezése, hiszen bizonyos fegyvernemek fejlesztését a szerződés megtiltja.

Tank? Nem kell!

Az I. Világháború végén a német fél is, mint az összes többi hadban álló nemzet kétségbeesetten kereste azt a csodaszert, ami elbillentheti a mérleget.

Nem ők voltak azonban az elsők, akik rájöttek a megoldásra. A háborúban elsőként a brit haderő vetette be tankját, amitől a németek először halálra rémültek, ám a hatás gyorsan elmúlt. Mivel a kezdetleges angol tank páncélzata elég vékony volt, elég volt páncéltörlő lőszerrel ellátott puskát beveti, ami megfelelő távolságból könnyűszerrel hatástalanította azt.

Mauser-Tankgewehr M1918 , a németek tank ellen fejlesztett puskája

Ám az angol tankok megjelenésével ők is szükségét érezték, hogy legyen tank a fegyvertárban, ezért 1916 szeptemberében életre hívta a Allgemeines Kriegsdepartement, Abteilung 7 Verkehrswesen vagyis a (Általános Harci részleg, 7-es Szekció, Szállítás) nevű csoportosulást, melynek célja egy működő tank kifejlesztése.

Sturmpanzerwagen A7V
Sturmpanzerwagen, azaz páncélozott romahkocsi
« of 5 »

Az irányításért Joseph Vollmert, a kor autótervezőjét tették felelőssé, aki szintén az amerikai Holt traktorból indult ki. A végeredményképpen született A7V tank 1917 szeptemberében látott napvilágot, ám nagyon nagy sikert nem aratott a harctéren.

Éppen ezért közvetlenül a háború után nem ez a fegyvernem volt, melynek gyártásába azonnal belekezdtek. Nem is kezdhettek, ugyanis a Versaillesi béke ezt határozottan megtiltotta számukra.

Ez nem tank, ez egy Sonderkraftfahrzeug

Annak ellenére, hogy a német haderő nem volt maximálisa elragadtatva az eddig megjelenő tankok láttán, azért azt határozottan megértették, hogy a jövőben ez egy hangsúlyos fegyver lesz.

Azonban van egy lényeges különbség a brit és a német gondolkodás között. A brit hadvezetés ugyanis előbb látta meg a tankot, mint lehetséges fegyvert, amely után keresték a benne rejlő lehetőségeket, míg a német hadsereg a háború végóráiban jött rá arra, hogy a hadsereg nagy tömegebe szervezésénél jóval hatékonyabb kisebb, önállóan cselekvő különítményeket, rohamcsapatokat bevetni.

Nem véletlen, hogy a Második Világháborúban nagyon sok eszközük kapta a „Sturm”, vagyis roham kifejezést. Ezen harcmodor támogatásához kerestek tehát eszközöket, vagyis a britektől eltérően ők nem a gombhoz varrták a kabátot, hanem fordítva.

Ám mit lehet tenni, ha a győztes hatalmak megtiltják annak a fejlesztését, melyre a következő háborús stratégiánkat szeretnénk építeni? Természetesen a legtriviálisabbat: el kell rejteni valahogy.

1919 után a németek még közel sem voltak olyan magabiztosak, nem merték nyíltan semmibe venni a békeszerződést, ezért több irányba indultak el. Egyik eszközük a német nyelv „szépségét” kihasználva a nevekkel történő maszatolás.

Ha egy francia tiszt annak idején rábukkan a tank kifejezésre, akkor biztosan kiborult volna a bili, ám ha azt olvasta, hogy Sonderkraftfahrzeug (különleges gépjármű) vagy még inkább annak rövidítését: Sd. Kfz., akkor gondolhatta azt, hogy az annyit tesz: savanyúkáposzta.

Vagyis a németek azzal együtt, hogy nagyon tudatosan elkezdték kialakítani az új fegyverek osztályozását, ezt Sd. Kfz. számozással tették, vagyis 0-99 vontató, 100-199 harckocsi, rohamlöveg, 200-299 felderítő- és lövészpáncélos, 300 felett aknafelszedő és teherszállító.

Tehát ha ezt egy beavatott ember látta, rögtön tudta, milyen harci eszköz készül a hadsereg számára.

A furcsa szövetséges

A másik módszer, ha nem is a saját országunkban foglalkozunk azzal, ami tilos. Az I. Világháború vesztesei közé sorolható a cári Oroszország, mely ugyan a szövetségesek, vagyis a győztesek oldalán fejezte be a háborút, azonban nem bírt végig a háborúban maradni.

Nem kis mértékben a németek ténykedésének köszönhetően (ám ez egy másik történet) kényszerű békét kötöttek a forradalom kirobbanása után, ami számukra nagy veszteségeket okozott. Jelentős területeket csatoltak el a breszt-litovszki békeszerződés következtében, melyet a bolsevikok gyorsan elfogadtak, mivel fontosabbnak tartották a hatalmuk megszilárdítását, mint azt, hogy eredménnyel zárják a háborút.

Vagyis mind Németország, mind a Szovjetunió rossz szájízzel zárta az I. Világháborút, ezért úgy látszott a 20-as évek elején, azonosak az érdekeik. Ennek fényében 1922 április 16-án megkötötték a rapallói szerződést.

A szerződés nyilvános, gazdasági együttműködésen túl, titkos, katonai együttműködést is tartalmazott, melynek értelmében Németország Oroszország területén belül, Kazan közelében katonai kutatótelepet létesíthetett.

A telep 1926-tól 1933-ig működhetet, ahol Németországnak lehetősége nyílt kipróbálni és fejleszteni tankjait úgy, hogy arról a szövetségesek nem szereztek tudomást.

Itt olyan tankokat alkottak, mint a Grosstraktor, Leichttraktor, illetve Neubau-Fahrzeug. E mellett például itt dolgozták ki azokat a tank taktikákat, melyeket például Heinz Guderian sikeresen bevetett.

Neubaufahrzeug
Neubaufahrzeug 1/35-ös méretarányú makettje
« of 6 »

A képeket nézve azonban könnyen észrevehetjük, hogy ezek a tankok nem azok a tankok, melyekkel a német hadsereg 1939-ben elindult hódító útjára. Ezen tankok a Neubau-Fahrzeug kivételével, melyet bevetettek Norvégiába és ott is hagytak, nem jelentek meg hadszíntéren. Ezen tankok teljesen kísérleti jellegűek voltak. Külső megjelenésük az I. Világháborús megjelenést idézi, oldalukon végigfut a lánctalp, nagyok, terepjáró képességük ránézésre is rossz.

Dupla megtévesztés

1931-ban a német hadvezetés, valószerűsíthetően a felgyűlt tapasztalatok alapján letette a voksát két tanktípus mellett. Az egyik befutó a 75 mm-es löveggel szerelt közepes tank, a másik a 37 mm-es könnyű tank lett. A könnyű tank alvázaként a brit Carden Loyd tank alváz szolgált.

Carden Loyd tank alváz – fénykép: Carsten Krüger Wassen

A fejlesztés Landwirtschaftlicher Schlepper vagy rövidítve La. S. vagyis Mezőgazdasági vontató néven futott, ugyanis Németország 1931-ben még mindig nem szeretett volna szerződést szegni. Később megkapta a tank a Panzerkampfwagen (PzKpfw vagy PzKw) vagyis a páncélozott harci jármű nevet, ami még mindig elég sejtelmes.

Érdemes megjegyezni, hogy ezt a fejlesztést már nem a Szovjetunió szeme láttára a kazani telepen tették, vagyis tudatosan, vagy véletlenül nagyon sikeresen megtévesztették a szovjet hadvezetést, akik úgy gondolták, látták, milyen német tankokkal fognak találkozni a németek részéről, ha arra kerül a sor. Éppen ezért érte váratlanul őket a teljesen más tankokból álló panzer haderő.

A Szovjetunió megtámadása után keresték is a harctéren az általuk látott Neubau-Fahrzeug méretű és fegyverzetű tankot, de hiába, mert annak fejlesztését leállították.

Az első működő könnyű tank 1934-ben lett kész, és az új kormányzat azonnal rendelt 150 darabot. Később, a spanyol polgárháborúban nyilvánvalóvá vált, ez a tank nem lesz elég a harctéren alulpáncélozottsága miatt.

Egyértelmű volt, hogy a következő tanknak nagyobbnak, jobban páncélozottnak és jobban felfegyverezettnek kell lennie. A második generációs tank, a PzKpfw II már 50%-al nehezebb lett. Kapott egy 20 mm-es tankelhárító fegyvert, illetve páncélzata helyenként elérte a 30 mm-et.

A Panzer II így már elég hatékony fegyvernek bizonyult a gyalogság ellen, azonban sebezhető maradt tankelhárító fegyverek és más tankokkal szemben. Ennek ellenére a típust 1941-ig gyártották és 4000 darab készült el.

PzKpfw I
PzKpfw I, Kubinka múzeum, Oroszország
« of 8 »

Találtunk tankot? Vigyük!

Ami némileg segített Németországon, az az, hogy Csehszlovákia bekebelezése után az ölükbe hullott a Csehszlovák tankgyártó kapacitás és két igencsak használható tank, a Skoda LT-35 és a TNHP. Fontos megjegyezni, hogy a nagyhatalmakon kívül egyedül Csehszlovákia tudott a kor követelményeinek megfelelő tankot gyártani.

Ezen tankokat a német hadsereg azonnal magáévá tette Pz.Kpfw. 35(t) és Pz.Kpfw. 38(t) néven, ahol a (t) jelöli a Tschechoslowakei vagyis a Csehszlovákia eredetet.

Panzer 35(t)

A Panzer 38(t)-ről egyébként fontos megemlíteni, hogy nagyon sok önjáró löveghez elhasználták alvázként. A közhiedelemmel ellentétben látható, hogy a német páncélos fejlesztés közel sem volt annyira átgondolt, mintsem néha szerencsés véletlenek eredménye.

Panzer 38(t)

Ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy a kezdetben összeharácsolt járművek később valószínűleg hátrányt jelentettek, mint előnyt, de erről majd később.

Mégiscsak kell az a nehéz tank

A spanyol expedíciós haderő tapasztalatiból kiindulva a német hadvezetés mégiscsak felmelegítette a nehéz tank fejlesztését. Az egyetlen addig elérhető nehéz tankjuk a Neubau-Fahrzeug (NbFz), amit elsősorban propaganda célokra használtak, és azt tudták, nem való harctérre, ám az ott felgyűlt tudás alapján elkezdték tervezni a PzKpfw III és PzKpfw IV-es modelleket.

PzKpfw III
Brit hadsereg vizsgálja a német Panzer III-at Észak-Afrikában 1942-ben
« of 11 »

A baj csak az volt, hogy mind a két tankot rövid csövű fegyverekkel szerelték, vagyis a III-as modell már elkészülte pillanatában is csak parancsnoki tanknak volt igazán jó.

A gyártással sem álltak valami jól, ami csak 1939 októberében állt be teljes kapacitással. Lengyelország lerohanásához csak néhány darab állt rendelkezésre, míg Franciaország megtámadásánál körülbelül 350 darabot tudtak bevetni az E variánsból.

Készen állunk? Közel sem, de kitört a háború

A német harckocsi fejlesztés útja tehát rögös. Kezdetben nehezítette a békeszerződés, nem indulhatott el azonnal az I. Világháború után. A fejlesztések, ugyanúgy, hogy a többi nemzetnél útkereséssel kezdődtek, majd átvett módszerek alapján folytatódtak.

Jó viszonyuk a Szovjetunióval az 1930-as évekig segítségükre voltak, ráadásul össze is zavarták a szovjet hadvezetést, ám a spanyol polgárháború rámutatott arra is, hogy a fegyverkezés iránya részben rossz.

Általános nézet, hogy a spanyol polgárháború nagyon fontos felkészülési lehetőség volt Németország számára. Ez valóban így van, ám azt is tegyük hozzá, hogy Adolf Hitler hatalomra jutása után megegyezik a hadsereg vezetőivel, hogy megad minden támogatást, cserébe 1942-ig nem bocsátkozik fegyveres konfliktusba.

Vagyis a spanyol polgárháborús felkészülés után a német haderő nem kapott időt arra, hogy a megszerzett tapasztalatokat átültesse a gyakorlatba. Azaz a haditechnikájuk kipróbált, de elégtelen volt, hiányoztak a jól páncélozott, nagy tűzerejű tankok, melyet a háború lején, részben a Szövetségesek felkészületlensége miatt tudtak kompenzálni, ám ez idővel megbosszulta magát.

Viszont azt is vegyük észre, hogy Németországot valahol nem véletlenül tekintjük a páncélos hadviselés kitalálójának. Ha hibás is ez az elgondolás, annyi igazság van benne, hogy Németország volt az egyetlen nemzet a két háború között, aki elindult egy irányba a tankok fejlesztését követően, majd újraértékelte a helyzetet a spanyol polgárháborús használatuk során,így felismerve a fegyver hiányosságait, újabb szintre emelte azokat.

Vagyis a győztes hatalmak, Franciaország és Nagy-Britannia de még az Szovjetunió is elkövette azt a hibát, hogy a megálmodott tankarzenál fejlesztését és legyártását 1920-30-as között befejezte. Azt hitték, végeztek a feladattal, feltöltötték a hadsereget tankokkal úgy, hogy az rendelkezésre áll, ha szükség lesz rá.

Éppen ezért érte őket hideg zuhanyként a németek magasabb szintre emelt Panzer III-as és Panzer IV-es tankja, melyek egy generációval lekörözték őket, mivel frissen gördültek ki a gyárból.

Végezetül az utolsó fejezetben megnézzük azokat, akik még beszálltak a tankok fejlesztésébe, ám ők nem gyakoroltak ezzel hatást az elkövetkező háború menetére.

folyt. köv.

Sturmtiger, a nagy durrantó

Jármű neve: Sturmpanzer VI Sturmtiger

Haderő: Harmadik Birodalom

Típusa: Rohamlöveg

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: Tamiya 35177

Kiegészítő: Eduard Sturmtiger 38cm Zimmerit (35380)

Bevezető

Az első kérdés, ami felmerülhet az emberben, amikor meglátja ezt a 68 tonnás szörnyet, hogy ez most jól néz ki vagy nem néz ki jól? Legalábbis bennem ez merült fel, amikor ezt a tankot megláttam annak idején. Fő profilom az önjáró lövegek készítése és ez egy kicsit kilóg a kategóriájából ugyanis ez egy rohamlöveg, de még ez sem teljesen igaz rá, mivel ez egy rakéta lövedéket kilövő tank.

Az a helyzet, hogy nem hittem, hogy ennek helye lesz a polcon, de végül egy-két archív kép meggyőzött arról, hogy mégis. Biztosra mentem, ezért választottam a Tamiyat és annyira nem lőttem mellé, igaz, nem biztos, hogy még egyszer nekiállnék.

Please accept YouTube cookies to play this video. By accepting you will be accessing content from YouTube, a service provided by an external third party.

YouTube privacy policy

If you accept this notice, your choice will be saved and the page will refresh.

A fegyverről

Kezdjük először is a nevével. A német harci eszközöknél megszokhattuk, hogy első a precíz nevezéktan, ami tipikusan az Sd. Kfz. vagyis az emberi nyelven kiejthetetlen Sonderkraftfahrzeug szó rövidítéséből jön, ami annyit tesz különleges gépjármű. Ezzel a gyermetegnek tűnő trükkel játszották ki a 30-as években az I. Világháborút lezáró békeszerződést. Vagyis, ha nem fegyvernek hívjuk, akkor nem is az elvet követve kerültek ide az egyes tankok. Ő viszont nem.

Anatómiailag legpontosabb neve: Sturmmörserwagen 606/4 mit 38 cm RW 61, vagyis Sturmmörserwagen vagyis RohamMozsárKocsi egy 38 cm-es RaketenWerfer, vagyis rakétakilövővel. Jobban megjegyezhetőbb neve Sturmtiger, ami Rohamtigris, mivel a löveg a tigris alvázára épült.

Arra a célra szánták, hogy támogatást nyújtson a gyalogság részére kimondottan utca harcok esetén, vagyis porig romboljon mindent, ami az útjába került. A háború vége felé a rakétalövedékek fejlődésnek indultak. Minden haderő alkalmazott már addigra nem irányított lövedéket. Amerikaiak vadászrepülőn, illetve M4-es tankon, oroszok a BM-13-as Sztálin orgonának is becézett rakéta sorozatvetőn és németek is alkalmaztak már rakéta lövedéket a V1 és V2-ön túl a páncélozott csapaszállító járműveiken illetve vontatott lövegként.

Ez alkalommal azonban nem csak úgy rábarkácsolták valamire az indítóállomást, hanem beépítették valamibe.

A fegyver ötlete a sztálingrádi csata idején merült fel, ahol használtak már hasonlót. Fő tüzérségi lövegüket, 15 cm sIG 33/1-est építették be egy Panzer III-as tankba. Ezt továbbgondolták és megszületett a Brummbär, ami a Panzer IV alvázat kapta, majd következett volna a 210 mm-es löveggel szerelt Tigris tank, ám ez a löveg nem állt rendelkezésre, így került végül bele a 38 cm-es rakétavető. a dolog pikantériája, hogy a kilövő mechanizmust a Haditengerészet mélytengeri akna kilövője ihlette.

A végső formát a Krupp, a Henschel és Alkett hozta tető alá. A végleges összeállításért az Alkett felelt. Az első három példány 1944 február 20-án készült el, ám Adolf Hitler a csúszás miatt 1944 április 19-ig nem tartott rá igényt.

Végül 1944 decemberére készült el az összes példány. Hitler annyira hitt a fegyverben, hogy úgy gondolta havonta 300 darab lőszerre lesz szükség a hadrendbe állítás után.

Futóműve és törzse nagy vonalakban egyezik a Tigris tankéval. A felépítmény elülső részét lebontották, hogy helyet adjanak a rakétakilövő mechanizmusnak. A Sturmtiger így valamivel rövidebb lett a Tigris tanknál.

Mivel a fegyvert városi harcra szánták, páncélzatét jelentősen meg kellett növelni. Ennek első lépése, hogy elöl 150 mm-es, 47 fokban döntött páncélzatot kapott. A törzs oldalsó páncélzata 82 mm vastag, míg a törsz elülső páncélzata 100-150 mm.

A plusz páncélzat miatt viszont a súlya jelentősen megnőtt. A Tigris 57 tonnájához képest 68 tonna lett.

Fegyverzete a 380 mm Raketen-Werfer 61 L/5.4. A lövedék 376 kg-os, ami maximálisan 6 km távolságra tudott eljutni és 125 kg robbanóanyagot juttatott a célba. Ez elég volt ahhoz, hogy leromboljon egy 2,5 méter vastag megerősített betonfalat.

A fegyverrendszerrel számos baj adódott. A lövedék természetből kifolyólag nagy lánggal indult el, mely könnyen tüzet okozhatott a tank belsejében. Ennek kivédéseként a cső oldalán megfigyelhetőek azok a borsszóróra emlékeztető furatok, amik elvileg visszavezették a lángokat.

A rohamlöveg 14 lövedéket tudott tárolni. A lövedékeket a rohamlöveg tetején található emelővel csörlőzték be a jármű belsejébe. Ez nem volt könnyű feladat és a tank teljes 5 fős legénysége kellett hozzá.

A rohamlöveg felső betöltő nyílásán helyet kapott egy Nahverteidigungswaffe (Közeli védelmi fegyver) névre hallgató kicsinyített aknavető szerkezet, ami a legénységet védte a betöltés ideje alatt. Szintén a védelemről gondoskodott az elől található 7.92 mm MG 34 géppuska.

A fegyver hatásossága erősen megkérdőjelezhető. A tervezés akkor indult, amikor még a német hadsereg előrenyomult, vagyis ez egy ostromfegyver, ami a megerősített állásokat tudta volna jól támadni. 1944-re azonban a német hadsereg elvesztette a kezdeményezést. minden fronton védekezett.

Ennek ellenére bevetették a fegyvert a varsói felkelésnél, az ardenneki ellentámadásnál, illetve próbálták vele felrobbantai a remageni hidat ám ahhoz túl pontatlan volt, hogy el is találja. A német visszavonulást fedezve egyetlen egy alkalommal pusztított el szövetséges tankot, amikor tűz alá vett egy falut, ahol állomásoztak Sherman tankok. A személyzet meghalt a tankok használhatatlanokká váltak.

Vagyis ez egy olyan fegyver. melyet igazán soghasem próbálhattak ki olyan szerepkörben, mint amire szánták. Kis száma és a lőszerellátás hiányossága miatt nem gyakorolt hatást a háborúra, csupán érdekesség maradt.

A rohamlöveg, mint fegyvernem azonban kétségtelenül a német hadsereg egyik legsikeresebb innovációja, mellyel előálltak a II. Világháborúban és annak vitathatatlanul sikeres darabja lett volna, ha korábban készül el.

Sturmtiger
Sturmtiger
« of 12 »

Technikai paraméterek:

Személyzet5 fő
Hosszúság 6,28 m
Szélesség3,57 m
Magasság2,85 m
Tömeg 68 t
Elsődleges fegyverzet380 mm RW 61 rakétavető L/5.4
Másodlagos fegyverzet100 mm-es gránátvető
7.92 mm MG 34 géppuska
Páncélzat150 mm 47°-ban döntve felépítmény elől
62 mm legvékonyabb ponton
Műszaki adatok
MotorMaybach HL230 P45 V-12, vízhűtéses dízelmotor
690 LE, 515 kW
FelfüggesztésTorziós rugó
Sebesség40 km/h
Fajlagos teljesítmény10,77 LE / t
Hatótávolság120 km

A makettről

Nem az első Tamiya makettem és nem is az utolsó, de most sem lettem nagy rajongója ennek a márkának. A makettel kapcsolatban sokáig hezitáltam, hogy érdemes-e beszerezni. Egyrészt ez egy érdekes fegyver, ám az is igaz, hogy a megjelenése nem ígér túl sok látványosságot.

Ahogy az Üvegtigrisben mondták, ez azért jó, mert nagy. Valóban, puszta mérete tekintélyt parancsoló, ám össze lehet-e rakni érdekesen? Ez továbbra is nagy kérdés marad, amit én nem fogok megválaszolni.

A makett hozza a megszokott Tamiya minőséget, ám se többet, se kevesebbet nem kapunk, mint amit általában. Az elemek szépen kidolgozottak, de nincs fantázia a készletben.

Fotómaratás nincs, ne is álmodjunk róla, hiába vannak elemek, melyek kívánják ezt a megoldást, gondolok itt a kipufogó lemezére, az oldalsó szoknyára, a sárhányókra, hiába. Nincs és kész, ha szeretnél ilyet, vegyél egy rakás Eduard kiegészítőt és kész. Ez a Tamiya-nál valószínűleg üzletpolitika.

Én részben engedtem a kísértésnek, mivel beszereztem egy Zimmerit kiegészítőt, de bár ne tettem volna. Azon apró elemeket, melyek még feldobhatták volna a törzset, le kellett szednem, a fotómaratás meg egész egyszerűen csúnya. Sokkal jobban jártam volna, ha a korábbi maketteknél alkalmazott házi megoldást választom. A mintázat unalmas, túl szabályosan hibás, és nem elég mély a barázdáltság. Tulajdonképpen észrevehetetlen.

A kipufogók lemezét és az oldalsó sárhányót újraalkottam. Az előbbit azért, mert a horpadások elkészítése során elrontottam a gyári elemet, az utóbbit azért, mert nem volt szívem olyan csúnya műanyag elemet felrakni.

A makett rendelkezik némi belső térrel. Sokat gondolkodtam, hogyan lehet megmutatni. Ám azt választottam, nem ragasztom a felépítményt a törzshöz. Így elvileg szétszedhető, ugyanakkor ez szerintem nem fog sűrűn megtörténni.

A belső tér nem elég kidolgozott. A nyílások kicsit, belátni minimálisan lehet. A beltér padlózata nem korhű, az összes műszer hiányzik. Az egyetlen elem a kormány, ám semmi más nem található belül két ülésen és a lőszertartó állványokon és az emelőn kívül.

A lánctalp szemenkénti és jól is működött. Talán ez volt az az egyetlen pozitívum, ami miatt azt mondtam, megveszem ezt a készletet.

A Tigris alváz miatt az építés lassú, mivel nagyon sok a kerék. A löveg működik, erre viszont kínosan figyelt a gyártó. Tette ezt még a valósághűség rovására, ugyanis a löveg fém csavarokkal és alátéttel van rögzítve, ami ugyan nem látszik annyira, de az azért inkább modellekre, mint makettekre jellemző megoldás.

Sturmtiger
Sturmtiger
« of 16 »

Felhasznált színek/pigmentek:

AlapozásSteel RedGunzeH38
AlapszínSandy YellowGunzeH79
Álcaszín (zöld)Khaki Green Gunze H80
Álcaszín (barna)Red BrownGunzeH47
LánctalpSteel Red GunzeH38
Fa felületekRLM79 Sandy BrownGunzeH66
Fémes kopásGun MetalAK798
BemosásRaw UmberWinsor & Newton35
Kosz, Sár, RozsdaEuropian Earth/Dark Earth/Medium RustAK pigment
Fényes lakkClearRevell1
Matt lakkClearRevell2

Összességében

Ez egy olyan makett, melyet nyugodt szívvel nem ajánlanék, hacsak valahogy hozzá nem jut valaki jutányosan, vagy kap egyet ajándékba. Nem volt rossz dolgozni vele, de nem is volt jó. Szerencsére mostanában párban építem a makettjeimet, vagyis volt valami ami kárpótolt közben.

Maga a jármű már más kérdés. Az építés közben/után egyre több részletnek néztem utána, ami viszont mégis kicsit izgalmassá tette az egészet, ugyanis nem mondtam volna meg kívülről, hogy ennyi furcsaságot zsúfoltak össze ebben a rohamlövegben.

Sd.Kfz. 184 Ferdinand

Jármű neve: Sd. Kfz. 184 Ferdinand

Haderő: Harmadik Birodalom

Típusa: Tankvadász

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: Zvezda 3653

Kiegészítők: ATL-62 Friul működő lánctalp, Aber 35L-140 German 88 mm Pak 43/1 L/71 Barrel for Elefant

Bevezető

Amikor elkezdtem makettezni, abban biztos voltam, hogy a Ferdinand nem hiányozhat a gyűjteményemből. Aztán úgy alakult, hogy először 1/72-es méretarányban raktam össze, és akkor úgy gondoltam, abban a méretarányban egy elég lesz.

Aztán rátaláltam a Zvezda Ferdinandjára, amivel úgy voltam, hogy abban az árban, amiben a Zvezda kínálja, elfér még egy vitrinben. Amikor elkezdtem építeni szembesültem, vele, hogy ez egy nagyszerű készlet és egyáltalán nem a a Zvezda, amivel eddig találkoztam.

Ráadásul az 1/72-es makett Elefánt, vagyis ez mégsem pont ugyanaz a makett lett, mint ami már a vitrinben figyel.

Please accept YouTube cookies to play this video. By accepting you will be accessing content from YouTube, a service provided by an external third party.

YouTube privacy policy

If you accept this notice, your choice will be saved and the page will refresh.

A fegyverről

A fegyver fejlesztése egészen 1930-ra nyúlik vissza, míg végül nem teljesen olyan formában öltött testet, amint amit eredetileg terveztek. Közvetlen elődje a VK4501-es melyet a 88 mm-es löveghez terveztek és két beszállító, a Henschel és a Ferdinand Porsche által vezetett Porsche GMBH tervezett.

A kiírás tárgya egy nehéz tank, melyre illeszthették a 88 mm-es löveget, mely a háború kései szakaszában elengedhetetlen lett volna, hogy ellensúlyozzák az orosz tankokat a keleti fronton.

A pályázatot végül a Henschel Tigris tankja nyerte, így a megmaradt alvázakat felhasználva készülhetett el a Ferdinand tankvadász.

88 mm-es lövegének köszönhetően egy nagyon pontos és nagy tűzerejű tankról beszélhetünk, mely párosult egy igen jó páncélzattal.

A fegyver azonban igen sok és a talán túl korszerű megoldást alkalmazott, amely miatt a javítása nehézkes volt. A jármű felépítése is érdekesen alakult, ugyanis a motor a tank közepén foglalt helyet, ezzel kettéosztva a beleső teret, vagyis a tank vezetője nem állt közvetlen kapcsolatban a tank többi tagjával.

A tank igen érdekes műszaki megoldásokat vonultatott fel. A meghajtásért első körben két Maybach HL120 TRM benzinmotor biztosította, melyek nem közvetlenül hatották meg a tankot, hanem működtettek egy Siemens-Schuckert 500 VA-es generátort, ami ellátta árammal a két Siemens 230 kW (312.7 PS) elektromos motort, mely valójában meghajtotta a kerekeket.

Mondhatnánk, hogy ez a megoldás meghaladta a korát, ám mégsem, mivel ezt a meghajtást a későbbiek során senki sem alkalmazta (talán mert nem volt előnye). Az viszont biztos, hogy ez a megoldás nagyobb fogyasztást és kisebb teljesítményt eredményezett.

A tankvadász így 10 km/h sebességet ért el terepen és 30 km/h-t műúton. Ez még az akkori nehéz tankokhoz képest is kevésnek mondható. Az viszont határozottan érdekes, hogy ezt a megoldást Porsche 1901-ben személyautókhoz dolgozta ki, és ma már biztosan sok hasznát venné az autóipar, de az a szempont úgy látszik háttérbe szorult, hogy épp akkor háború volt.

A futóművet 3-3 lengőkar alkotta, a futókerekek átlapolása nélkül. A lánctalp mindkét végén fogaskeréken fordult vissza, melyeket dobfékkel fékeztek.

Elsődleges és egyetlen fegyverét a 8.8 cm Pak 43/2 L/71, vagy más nevén StuK 43/1 alkotta. Tervezési hiányosságnak mondható, hogy a Ferdinánd nem rendelkezett géppuskával. A tankvadászból a kilátás nem volt jónak mondható, oldalra és hátra gyakorlatilag nem látta, a gyalogság könnyűszerrel megközelíthette és aknával elpusztíthatta.

Páncélzata 100-200 mm-ig terjedt. Elölről nagyon nehezen volt kilőhető, igaz a 200 mm-es páncélzat plusz 5 tonna súlyt jelentett.

A tankvadászt először a Kurszki csatában vetették be több-kevesebb sikerrel. Az eredeti elgondolás szerint a Ferdinand feladata lett volna a T34-esek mélységből történő kilövése, ami azt jelentette, hogy 3 km távolságról is el tudta volna pusztítani a célpontot. Ám a legtöbb vesztét a rosszul előkészített támadás miatt hátra maradt aknazár és a műszaki gondok okozták. A járműve terepen nem lehetett javítani és elvontatása is komoly kihívást jelentett.

A Kurszki csatát 50 Ferdinand élte túl, melyeket átalakítottak és Elefántra neveztek át. Az áttervezett példányok homlokgéppuskát , a jobb kilátás érdekében új parancsnoki kupolát és zimmerit réteget kaptak.

Összességében a legsikeresebb tankvadásznak mondható. A Kurszki ütközet folyamán 13 Ferdinand 320 ellenséges tankot semmisített meg.

Ferdinand
Ferdinand
« of 7 »

Technikai paraméterek:

Személyzet6 fő
Hosszúság 8,14 m
Szélesség3,38 m
Magasság2,97 m
Tömeg 64 t
Elsődleges fegyverzet8.8 cm Pak 43/2 L/71
Páncélzat200 mm lövegpajzs, felépítmény elől
100 mm törzs oldalt, hátul
Műszaki adatok
Motor2 × Maybach HL120 TRM benzines
600 PS (592 LE, 442 kW)
FelfüggesztésTorziós rugó
Sebesség10-30 km/h
Fajlagos teljesítmény9,2 LE / t
Hatótávolság90-150 km

A makettről

A makett építése nagyon jól ment. Ahogy a bevezetőben is írtam, a Zvezda komoly minőségi ugrást hajtott végre. Az új készletei össze sem hasonlíthatóak a korábbiakkal. Sőt, én azt mondom, hogy komoly riválisa lett a többi gyártónak.

Az építési leírás nagyon jól átgondolt, szépen összerakott. A kisebb elemeket kisebb ábrákban részletezi.

Az elemek pontosan illeszkedtek, nem kellett tömíteni. Egyedül a hátsó fogaskeréknél adódott apró probléma, ami abból állt, hogy kicsit kintebb kellett tenni a kereket, mint ahogy azt gondolták.

A lánctalp nem gyári. Friul lánctalp került rá, ami nagyon jól passzolt a fogaskerékre.

A makettre felkerül még továbbá egy ABER gyártmányú, fém lövegcső. Most a leírás elkészítése közben szembesültem vele, hogy elvileg van Elefánthoz való és Elefánt vagy Ferdinándhoz való, amit teljesen nem értek, mivel lövegcső tekintetében nincs különbség kettő között.

A cső felrögzítése Tamiya makettet feltételezett, ezért a rögzítésnél véletlenül rögzítettem a cső függőleges mozgását is. Ezt leszámítva szép lett, megérte.

Ezen a maketten most új technikát nem alkalmaztam. A felépítmény páncélzata elől és oldalt kapott egy-egy sérülést. A koszolást, sarazást nem akartam túlzásba vinni.

A makett nem bővelkedik a részletekben, de ez a zárt mivolta miatt eleve adódik.

Sd. Kfz. 184 Ferdinand
Sd. Kfz. 184 Ferdinand
« of 18 »

Felhasznált színek/pigmentek:

AlapozásSteel RedGunzeH38
AlapszínSandy YellowGunzeH79
ÁlcaszínGreen FS 34092 Gunze H302
LánctalpSteel Red GunzeH38
Fa felületekRLM79 Sandy BrownGunzeH66
Fémes kopásGun MetalAK798
BemosásRaw UmberWinsor & Newton35
Kosz, Sár, RozsdaEuropian Earth/Dark Earth/Medium RustAK pigment
Fényes lakkClearRevell1
Matt lakkClearRevell2

Összességében

Ez az egyik legjobb makett, ami építettem eddig, öröm volt vele dolgozni. Soha rosszabbal ne találkozzak, mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom.

A fegyver ugyan nem tekinthető olyan fegyvernek, mely meghatározó tényezője volt a háború alakulásának, kései megjelenése és kis darabszáma miatt, ám mindenképpen említésre méltó darab.