Jármű neve: Sturmpanzer VI Sturmtiger
Haderő: Harmadik Birodalom
Típusa: Rohamlöveg
Méretarány: 1:35
Makett gyártója: Tamiya 35177
Kiegészítő: Eduard Sturmtiger 38cm Zimmerit (35380)
Bevezető
Az első kérdés, ami felmerülhet az emberben, amikor meglátja ezt a 68 tonnás szörnyet, hogy ez most jól néz ki vagy nem néz ki jól? Legalábbis bennem ez merült fel, amikor ezt a tankot megláttam annak idején. Fő profilom az önjáró lövegek készítése és ez egy kicsit kilóg a kategóriájából ugyanis ez egy rohamlöveg, de még ez sem teljesen igaz rá, mivel ez egy rakéta lövedéket kilövő tank.
Az a helyzet, hogy nem hittem, hogy ennek helye lesz a polcon, de végül egy-két archív kép meggyőzött arról, hogy mégis. Biztosra mentem, ezért választottam a Tamiyat és annyira nem lőttem mellé, igaz, nem biztos, hogy még egyszer nekiállnék.
A fegyverről
Kezdjük először is a nevével. A német harci eszközöknél megszokhattuk, hogy első a precíz nevezéktan, ami tipikusan az Sd. Kfz. vagyis az emberi nyelven kiejthetetlen Sonderkraftfahrzeug szó rövidítéséből jön, ami annyit tesz különleges gépjármű. Ezzel a gyermetegnek tűnő trükkel játszották ki a 30-as években az I. Világháborút lezáró békeszerződést. Vagyis, ha nem fegyvernek hívjuk, akkor nem is az elvet követve kerültek ide az egyes tankok. Ő viszont nem.
Anatómiailag legpontosabb neve: Sturmmörserwagen 606/4 mit 38 cm RW 61, vagyis Sturmmörserwagen vagyis RohamMozsárKocsi egy 38 cm-es RaketenWerfer, vagyis rakétakilövővel. Jobban megjegyezhetőbb neve Sturmtiger, ami Rohamtigris, mivel a löveg a tigris alvázára épült.
Arra a célra szánták, hogy támogatást nyújtson a gyalogság részére kimondottan utca harcok esetén, vagyis porig romboljon mindent, ami az útjába került. A háború vége felé a rakétalövedékek fejlődésnek indultak. Minden haderő alkalmazott már addigra nem irányított lövedéket. Amerikaiak vadászrepülőn, illetve M4-es tankon, oroszok a BM-13-as Sztálin orgonának is becézett rakéta sorozatvetőn és németek is alkalmaztak már rakéta lövedéket a V1 és V2-ön túl a páncélozott csapaszállító járműveiken illetve vontatott lövegként.
Ez alkalommal azonban nem csak úgy rábarkácsolták valamire az indítóállomást, hanem beépítették valamibe.
A fegyver ötlete a sztálingrádi csata idején merült fel, ahol használtak már hasonlót. Fő tüzérségi lövegüket, 15 cm sIG 33/1-est építették be egy Panzer III-as tankba. Ezt továbbgondolták és megszületett a Brummbär, ami a Panzer IV alvázat kapta, majd következett volna a 210 mm-es löveggel szerelt Tigris tank, ám ez a löveg nem állt rendelkezésre, így került végül bele a 38 cm-es rakétavető. a dolog pikantériája, hogy a kilövő mechanizmust a Haditengerészet mélytengeri akna kilövője ihlette.
A végső formát a Krupp, a Henschel és Alkett hozta tető alá. A végleges összeállításért az Alkett felelt. Az első három példány 1944 február 20-án készült el, ám Adolf Hitler a csúszás miatt 1944 április 19-ig nem tartott rá igényt.
Végül 1944 decemberére készült el az összes példány. Hitler annyira hitt a fegyverben, hogy úgy gondolta havonta 300 darab lőszerre lesz szükség a hadrendbe állítás után.
Futóműve és törzse nagy vonalakban egyezik a Tigris tankéval. A felépítmény elülső részét lebontották, hogy helyet adjanak a rakétakilövő mechanizmusnak. A Sturmtiger így valamivel rövidebb lett a Tigris tanknál.
Mivel a fegyvert városi harcra szánták, páncélzatét jelentősen meg kellett növelni. Ennek első lépése, hogy elöl 150 mm-es, 47 fokban döntött páncélzatot kapott. A törzs oldalsó páncélzata 82 mm vastag, míg a törsz elülső páncélzata 100-150 mm.
A plusz páncélzat miatt viszont a súlya jelentősen megnőtt. A Tigris 57 tonnájához képest 68 tonna lett.
Fegyverzete a 380 mm Raketen-Werfer 61 L/5.4. A lövedék 376 kg-os, ami maximálisan 6 km távolságra tudott eljutni és 125 kg robbanóanyagot juttatott a célba. Ez elég volt ahhoz, hogy leromboljon egy 2,5 méter vastag megerősített betonfalat.
A fegyverrendszerrel számos baj adódott. A lövedék természetből kifolyólag nagy lánggal indult el, mely könnyen tüzet okozhatott a tank belsejében. Ennek kivédéseként a cső oldalán megfigyelhetőek azok a borsszóróra emlékeztető furatok, amik elvileg visszavezették a lángokat.
A rohamlöveg 14 lövedéket tudott tárolni. A lövedékeket a rohamlöveg tetején található emelővel csörlőzték be a jármű belsejébe. Ez nem volt könnyű feladat és a tank teljes 5 fős legénysége kellett hozzá.
A rohamlöveg felső betöltő nyílásán helyet kapott egy Nahverteidigungswaffe (Közeli védelmi fegyver) névre hallgató kicsinyített aknavető szerkezet, ami a legénységet védte a betöltés ideje alatt. Szintén a védelemről gondoskodott az elől található 7.92 mm MG 34 géppuska.
A fegyver hatásossága erősen megkérdőjelezhető. A tervezés akkor indult, amikor még a német hadsereg előrenyomult, vagyis ez egy ostromfegyver, ami a megerősített állásokat tudta volna jól támadni. 1944-re azonban a német hadsereg elvesztette a kezdeményezést. minden fronton védekezett.
Ennek ellenére bevetették a fegyvert a varsói felkelésnél, az ardenneki ellentámadásnál, illetve próbálták vele felrobbantai a remageni hidat ám ahhoz túl pontatlan volt, hogy el is találja. A német visszavonulást fedezve egyetlen egy alkalommal pusztított el szövetséges tankot, amikor tűz alá vett egy falut, ahol állomásoztak Sherman tankok. A személyzet meghalt a tankok használhatatlanokká váltak.
Vagyis ez egy olyan fegyver. melyet igazán soghasem próbálhattak ki olyan szerepkörben, mint amire szánták. Kis száma és a lőszerellátás hiányossága miatt nem gyakorolt hatást a háborúra, csupán érdekesség maradt.
A rohamlöveg, mint fegyvernem azonban kétségtelenül a német hadsereg egyik legsikeresebb innovációja, mellyel előálltak a II. Világháborúban és annak vitathatatlanul sikeres darabja lett volna, ha korábban készül el.
Technikai paraméterek:
| Személyzet | 5 fő |
| Hosszúság | 6,28 m |
| Szélesség | 3,57 m |
| Magasság | 2,85 m |
| Tömeg | 68 t |
| Elsődleges fegyverzet | 380 mm RW 61 rakétavető L/5.4 |
| Másodlagos fegyverzet | 100 mm-es gránátvető 7.92 mm MG 34 géppuska |
| Páncélzat | 150 mm 47°-ban döntve felépítmény elől 62 mm legvékonyabb ponton |
| Műszaki adatok | |
| Motor | Maybach HL230 P45 V-12, vízhűtéses dízelmotor 690 LE, 515 kW |
| Felfüggesztés | Torziós rugó |
| Sebesség | 40 km/h |
| Fajlagos teljesítmény | 10,77 LE / t |
| Hatótávolság | 120 km |
A makettről
Nem az első Tamiya makettem és nem is az utolsó, de most sem lettem nagy rajongója ennek a márkának. A makettel kapcsolatban sokáig hezitáltam, hogy érdemes-e beszerezni. Egyrészt ez egy érdekes fegyver, ám az is igaz, hogy a megjelenése nem ígér túl sok látványosságot.
Ahogy az Üvegtigrisben mondták, ez azért jó, mert nagy. Valóban, puszta mérete tekintélyt parancsoló, ám össze lehet-e rakni érdekesen? Ez továbbra is nagy kérdés marad, amit én nem fogok megválaszolni.
A makett hozza a megszokott Tamiya minőséget, ám se többet, se kevesebbet nem kapunk, mint amit általában. Az elemek szépen kidolgozottak, de nincs fantázia a készletben.
Fotómaratás nincs, ne is álmodjunk róla, hiába vannak elemek, melyek kívánják ezt a megoldást, gondolok itt a kipufogó lemezére, az oldalsó szoknyára, a sárhányókra, hiába. Nincs és kész, ha szeretnél ilyet, vegyél egy rakás Eduard kiegészítőt és kész. Ez a Tamiya-nál valószínűleg üzletpolitika.
Én részben engedtem a kísértésnek, mivel beszereztem egy Zimmerit kiegészítőt, de bár ne tettem volna. Azon apró elemeket, melyek még feldobhatták volna a törzset, le kellett szednem, a fotómaratás meg egész egyszerűen csúnya. Sokkal jobban jártam volna, ha a korábbi maketteknél alkalmazott házi megoldást választom. A mintázat unalmas, túl szabályosan hibás, és nem elég mély a barázdáltság. Tulajdonképpen észrevehetetlen.
A kipufogók lemezét és az oldalsó sárhányót újraalkottam. Az előbbit azért, mert a horpadások elkészítése során elrontottam a gyári elemet, az utóbbit azért, mert nem volt szívem olyan csúnya műanyag elemet felrakni.
A makett rendelkezik némi belső térrel. Sokat gondolkodtam, hogyan lehet megmutatni. Ám azt választottam, nem ragasztom a felépítményt a törzshöz. Így elvileg szétszedhető, ugyanakkor ez szerintem nem fog sűrűn megtörténni.
A belső tér nem elég kidolgozott. A nyílások kicsit, belátni minimálisan lehet. A beltér padlózata nem korhű, az összes műszer hiányzik. Az egyetlen elem a kormány, ám semmi más nem található belül két ülésen és a lőszertartó állványokon és az emelőn kívül.
A lánctalp szemenkénti és jól is működött. Talán ez volt az az egyetlen pozitívum, ami miatt azt mondtam, megveszem ezt a készletet.
A Tigris alváz miatt az építés lassú, mivel nagyon sok a kerék. A löveg működik, erre viszont kínosan figyelt a gyártó. Tette ezt még a valósághűség rovására, ugyanis a löveg fém csavarokkal és alátéttel van rögzítve, ami ugyan nem látszik annyira, de az azért inkább modellekre, mint makettekre jellemző megoldás.
Felhasznált színek/pigmentek:
| Alapozás | Steel Red | Gunze | H38 |
| Alapszín | Sandy Yellow | Gunze | H79 |
| Álcaszín (zöld) | Khaki Green | Gunze | H80 |
| Álcaszín (barna) | Red Brown | Gunze | H47 |
| Lánctalp | Steel Red | Gunze | H38 |
| Fa felületek | RLM79 Sandy Brown | Gunze | H66 |
| Fémes kopás | Gun Metal | AK | 798 |
| Bemosás | Raw Umber | Winsor & Newton | 35 |
| Kosz, Sár, Rozsda | Europian Earth/Dark Earth/Medium Rust | AK pigment | |
| Fényes lakk | Clear | Revell | 1 |
| Matt lakk | Clear | Revell | 2 |
Összességében
Ez egy olyan makett, melyet nyugodt szívvel nem ajánlanék, hacsak valahogy hozzá nem jut valaki jutányosan, vagy kap egyet ajándékba. Nem volt rossz dolgozni vele, de nem is volt jó. Szerencsére mostanában párban építem a makettjeimet, vagyis volt valami ami kárpótolt közben.
Maga a jármű már más kérdés. Az építés közben/után egyre több részletnek néztem utána, ami viszont mégis kicsit izgalmassá tette az egészet, ugyanis nem mondtam volna meg kívülről, hogy ennyi furcsaságot zsúfoltak össze ebben a rohamlövegben.