Címke: önjáró löveg

StuG III, a tankvadász

Jármű neve: Sturmgeschütz III

Haderő: Harmadik Birodalom

Típusa: önjáró löveg

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: Bronco Models CB35116

Bevezető

A Sturmgeschütz, vagy rövidebb nevén StuG a német hadsereg gerincét alkotta a II. világháborúban, és biztosan tudtam, bekerül majd egyszer a gyűjteménybe valamelyik variációja. Mivel a hosszú löveggel szerelt verziója illik leginkább az általam megcélzott tankvadászok közé, nem volt kérdés, hogy egy ilyennek be kell kerülnie a vitrinbe. Most eljött a pillanat.

Please accept YouTube cookies to play this video. By accepting you will be accessing content from YouTube, a service provided by an external third party.

YouTube privacy policy

If you accept this notice, your choice will be saved and the page will refresh.

A járműről

Ez a fegyver kimondottan a gyalogság támogatására készült, ám nem ismételném újra meg a jármű alaptulajdonságait, ezért bővebb információért látogasd meg ezt az oldalt.

A C variáns is több löveggel fordult elő, ezen a a hosszabb csövű, L48-as típus kapott helyet. Ennek köszönhetően képes volt felvenni a harcot az ellenséges tankok ellen.

A löveg pontos megnevezése 7.5 cm KwK 40 l/48, ahol a KwK a Kampfwagenkanone, vagyis Harcjármű löveg. A 7.5 cm a kalibert jelöli, mely a háború vége felé a legelterjedtebb német lövegnek számított. Az l/48 pedig a cső hosszúságára utal. Minél hosszabb egy löveg csöve, annál egyenesebb a lövedék röppályája, vagyis annál pontosabb illetve nagyobb a lövedék indulási, vagyis torkolati sebessége.

A 7.5 cm-es ágyú figyelemre méltó teljesítménnyel bír, ám ehhez elengedhetetlen volt a cső hosszának megnövelése. Míg a háború elején a német haderő arra koncentrált, hogy a gyalogsággal együtt haladó mozgó tüzérséget hozzon létre, melyeket álló célpontok ellen vessenek be, a háború előrehaladtával inkább az őket támadó páncélosok leküzdése vált fontosabbá.

Nagyon érdekes tény, hogy annak ellenére, hogy a németek tudhatták hírszerzési adatokból, hogy az általuk megtámadott minden ország rendelkezett, sőt általában több és jobb tankkal rendelkezett mind ők, nem számoltak ezen célok leküzdésével.

A kezdetben használ rövid csövű 7.5 cm KwK 37 l/24 lövegből kilőtt lövedék torkolati sebessége 385 m/s ami 1 km távolságról csupán 35 mm páncélzatot volt képes átütni, míg a 7.5 cm KwK 40 l/48 lövedékének kezdősebessége elérhette a 930 m/s sebességet, ami ugyanezen távolságról 93 mm páncélzat, 500 méter távolságból pedig 120 mm páncélzat átütésére volt képes.

Vagyis nagyon leegyszerűsítve a második világháborús viszonyokat figyelembe véve nem találkozhatott olyan ellenséges járművel ez a löveg, melyet ne tudott volna kilőni viszonylagosan biztonságos távolságból. Ebből kifolyólag elég érthetetlen, hogy miért ragaszkodtak annyira olyan járművek kifejlesztéséhez, melyek képesek a 88 mm-es lövegek hordozására.

Talán ez abból fakadhat, hogy a háború elején az alábecsült tűzerő miatt csak a 88 mm-es légelhárító fegyver volt alkalmas nehezebb páncélzatú tankok leküzdésére, így valahogy megmaradhatott a minden elsöprő löveggel felszerelt, legyőzhetetlen tank megalkotása utáni vágy.

StuG III
StuG III
« of 5 »

Technikai paraméterek:

Személyzet4 fő
Hosszúság6.85 m
Szélesség2.95 m
Magasság2.16 m
Tömeg23.9 t
Elsődleges fegyverzet7.5 cm KwK 40 L/48
Páncélzat16-80 mm
Műszaki adatok
Motor
Maybach HL120 TRM dízelmotor
296 le / 221 kW
FelfüggesztésLaprugós
Sebesség40 km/h
Fajlagos teljesítmény12 le / t
Hatótávolság155 km

A makettről

Sokadik Broncoval van dolgom és eddig nem csalódtam kimondottan egyikben sem. Amit én tapasztaltam ezzel a gyártóval kapcsolatban, hogy jól felszerelt készletet kap az ember, amiben mindig van fotómaratás, átlátszó elemek, kiegészítők és általában szemenkénti lánctalp.

Az építési leírás nagyon igényes, fényes papírra nyomott, a lépések érthetőek, az illusztrációk jók. A készletből két fő variáció, egy hosszú és egy rövid csövű változat készíthető. A rövid csövű verzióhoz fém lövegcsövet adnak, ám én a hosszú csövű verziót építettem, ezért ezt a fém csövet a párhuzamosan épített MiniArt StuG III kapta meg végül.

A hosszú csövű löveg annyira más, hogy a belső kidolgozása is eltér. Az látszott a készleten, hogy egy kicsit a 2in1 marketingfogás áldozatául esett. Ha valaki nem ragaszkodik a hosszú csőhöz, akkor ebből határozottan rövid csöves verziót érdemes megépíteni.

Az építés majdnem tökéletesen ment, ám az építési útmutató egy helyen súlyosan hibás. A löveg behelyezése nem lehetséges abban a fázisban, amikor mutatja. Ennek oka valószínűleg az, hogy a leírás a rövid csőnél született és a hosszú csöves megoldást, vagyis a 2in1 verziót utólag, analóg módon szerkesztették be a leírásba.

Ennek az az eredménye, hogy a hosszú cső lövegpajzsát teljesen szét kell barmolni, hogy a helyére kerüljön, hiszen már mindent beragasztottam és a felépítmény formája és lehetetlenné teszi annak behelyezését.

Ezt a malőrt leszámítva, ami azért kellően elrontotta az összképet, más gond nem volt.

A lánctalpak nem működőek, de szemenkéntiek.

A festésnél a sárga festésre került egy téli, kopott álcafestés. A chippingelés sajnos nem sikerült jól (mostanában tulajdonképpen soha sem sikerül jól), ezért azt többszöri nekifutásra és végül szivacsos módszerrel sikerült ilyenre varázsolnom. A végeredmény egész elfogadható lett.

A makettnél most semmilyen újítást nem alkalmaztam.

StuG III C l/48
StuG III C l/48
« of 12 »

Felhasznált színek/pigmentek:

AlapozásSteel RedGunzeH38
AlapszínSandy YellowGunzeH79
LánctalpSteel RedGunzeH38
GumiabroncsAnthrazitRevell9
Fa felületekSandy BrownGunzeH66
Fémes kopásSilverRevell90
BemosásDust EffectAKAK015
Kosz, Sár, RozsdaEuropian Earth/Medium RustAK pigmentH37
SárDust EffectAKAK015
Fényes lakkClearRevell1
Matt lakkClearRevell2

Összességében

A végeredménnyel meg vagyok elégedve. A löveg mozoghatna, ha a rövid csövet tettem volna fel, de ennél a verziónál csak a rögzített megoldás működőképes. Ez egy nagyon jó makett lenne, ha nem akarták volna 2in1megoldásban kiadni mert így igazából nem két makettet, hanem inkább egy felet kapunk.

Tulajdonképpen sosem fogom megérteni, miért ragaszkodnak ahhoz, hogy ennyire eltérő megoldásokat összedobozoljanak. Az, hogy egy kicsit más a küllő a keréknél, vagy felteszünk egy elemet, vagy egy másikat, az még oké, de ilyen lényeges eltérésnél valami sérülni fog. Látszik, hogy a rövid csövű megoldás kidolgozott, amibe bele erőltették a másik variációt, ahelyett, hogy kiadták volna más verzióban.

Arról nem is beszélve, hogy az L/48-as cső sokkal hitelesebb a későbbi F vagy G variációkon. Igaz utána nézhettem volna, de az, hogy ez a hosszú csővel lett összerakva, nagy mértékben függött a MiniArtos készlettől, amit később szereztem be, vagyis lehet, hogy annak idején más volt az elképzelésem.

Ettől függetlenül ajánlom a készletet, megéri az érét, csak figyeljünk oda az építésénél.

StuG III, a prototípus

Jármű neve: Sturmgeschütz III

Haderő: Harmadik Birodalom

Típusa: önjáró löveg

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: MiniArt 35210

Bevezető

Azt biztosan tudtam, hogy a Stug, vagyis a Sturmgeschütz nem maradhat ki a gyűjteményből, de egy kicsit mellényúltam a választás tekintetében. A StuG ugyan nem tartozik bele szorosan abba a körbe, amik összerakása az elsődleges célom, vagyis a páncélvadászok közé, azonban nagyon közel áll hozzájuk.

Annyiban hibáztam, hogy egy olyan prototípust választottam, melyből csak pár példány készült és nem is ilyen formában került tömeggyártásba. Amikor makettet választok, igyekszem olyan darabokat választani, melynek komoly hatása volt a történelemre. Ennél a makettnél ez csak rében igaz, mert a Stug, mint fegyvernem ez a kategória, viszont konkrétan erről a prototípusról ez nem mondható el.

Ennek ellenére összességében elégedett vagyok a végeredménnyel. Nem ez volt a legkönnyebb építésem, de nem is volt olyan nagy baj.

Please accept YouTube cookies to play this video. By accepting you will be accessing content from YouTube, a service provided by an external third party.

YouTube privacy policy

If you accept this notice, your choice will be saved and the page will refresh.

A járműről

Ez a fegyver, vagyis a Stug, egy olyan összetevője volt a német hadseregnek a II. Világháborúban, mely a haderő gerincét alkotta.

A fegyver ötlete már az I. Világháborúban megszületett. Akkor ugyanis nagyon jól jött volna egy olyan löveg, melyet gyorsan tudnak megerősített állások, bunkerek közelébe juttatni, hogy aztán támogatást nyújtson a gyalogság részére.

A rohamlöveg kifejlesztését tulajdonképpen az a paradigmaváltás hozta létre, melyben a korábbi nehézkes, lassú, grandiózus hadműveletek tervezése helyett a hangsúly áthelyeződött a kisebb, önállóan mozgó egységek gyors reagálására. Vagyis a „sturm”, azaz vihar szó nem véletlenül került szinte minden német haditechnika és hadászati fogalom elé.

Amikor a II. Világháborúról beszélünk, akkor sosem szabad szem elől tévesztenünk a tényt, hogy ez a paradigmaváltás és az ehhez kifejlesztett eszközök hozták meg a kezdeti sikereket 1942-ig Németország számára.

A StuG ötletgazdájának Erich von Manstein tekinthető, aki felismerte ezen fegyver szükségszerűségét, melyet aztán parancsnoka, Ludwig Beck indított útjára 1935-ben.

A konkrét terven aztán 1936 június 15-én a Daimler-Benz AG vállalat kezdett dolgozni. A feladatuk, hogy alkossanak egy gyalogság támogató járművet, melyre felszerelhető egy 7,5 cm kaliberű löveg. A löveg rögzített, de legalább 25 fokban megemelhető kellett legyen, a legényság pedig védett kellett legyen.

A Daimler-Benz AG a Panzer III-as, közepes tankot vette alapul a fejlesztéshez. Később a tervet az Alkett kapta meg, ahol 5 prototípus épült a Panzer III B alvázát felhasználva. A prototípusok lágyacél felépítményt és a Krupp rövid csövű, 7.5 cm StuK 37 L/24-es lövegét kapta. A fegyver hivatalos neve: Gepanzerte Selbstfahrlafette für Sturmgeschütz 7.5 cm Kanone Ausführung A bis D. (Sd. Kfz. 142)

Vagyis pontosan lefordítva: Páncélozott önjáró löveg 7.5 cm löveghez A-tól D-ig.

A fegyver annyira újszerű, hogy először nem is igazán egyértelmű, melyik hadseregtest kötelékébe kerüljön. Mivel sem a páncélos, sem a gyalogos egységekhez nem illik igazán, noha pont azért fejlesztették ki, végül a tüzérségi egységekhez kerül.

A háború vége felé viszont, különösen, amikor megkapja az újabb, hosszabb lövegeit, akkor már tankvadász szerepkörben is feltűnik. Ezek főleg a 7.5 cm Stuk 40 L/48 löveggel szerelt F/8 és G típusok (Sd. Kfz. 142/1).

A fegyver olcsóbb és gyorsabban építhető, mint bármely másik német tank, így nem csoda, hogy a legnagyobb példányszámban jelenik meg. Körülbelül 11 300 darab gördül le a gyártósorról.

Sturmgeschutz III prototípus
Sturmgeschutz III prototípus
« of 3 »

Technikai paraméterek:

Személyzet4 fő
Hosszúság6.85 m
Szélesség2.95 m
Magasság2.16 m
Tömeg23.9 t
Elsődleges fegyverzet7.5 cm StuK 37 L/24
Páncélzat16-80 mm
Műszaki adatok
Motor
Maybach HL120 TRM dízelmotor
296 le / 221 kW
FelfüggesztésLaprugós
Sebesség40 km/h
Fajlagos teljesítmény12 le / t
Hatótávolság155 km

A makettről

A makett Miniart gyártmány. A Miniarttal kapcsolatban eddig kedvező tapasztalataim voltak, ezért nem gondoltam, hogy nehéz építés lesz.

Én eddig azt tapasztaltam velük kapcsolatban, hogy a részletek jól kidolgozottak, jól felszereltek. Ez most is így volt. Kapunk fotómaratást, egy szemenkénti, működő lánctalpat, vontatókábelt, átlátszó elemeket.

Két kifogásolható pontot találtam. Az egyik, hogy a futómű görgősorát úgy, ahogy az alkotó elképzelte, nagyon nehéz szépen összerakni. Ez orvosolható, ha nem rakjuk be a kerékagyaknál javasolt egyik alkatrészt. Ekkor ugyanis a kerekek nem állnak be megfelelő irányba.

A másik kifogásolható pont a löveg rögzítése. A löveg rögzítése nem elég merev. Az állásszögön tudunk állítani, viszont annak pozicionálása nem eléggé átgondolt. Végig azon izgultam, hogy a legvégén letöröm, amit aztán nagyon nehezen lehetett volna rögzíteni.

A Miniart, mint gyártó azonban egy kicsit most lekerül a palettáról. Van még egy SU-76-om dobozban, de nem hiszem, hogy azon kívül tovább gyarapítom a Miniart kollekciót.

Nem feltétlenül a két hiányosság miatt, inkább azért, mert borzasztóan rosszul vannak a keretek kitalálva, melyről az alkatrészeket le kell vágni. Nehezen vághatóak le, és nagyon-nagyon sok és átgondolatlan elosztásban kell keresgélni őket.

A legtöbb gyártó A, B, C … jelzéseket használ és igyekszik az azonos fázisban felhasználandó elemeket egy keretre helyezni. Itt egyáltalán nem ez a helyzet. Legalább 20 apró keret van 7-8 keretet találunk a dobozban, mindenféle Ag, Af, Bg … nevezékkel, ami borzasztóan idegesítővé teszi az építést.

Arról nem is beszélve, hogy nagyon sok helyen nem jelöli a készítő az alkatrész helyét és mivel ez egy prototípus, tehát irtó nehéz róla képeket találni.

A kit legkiemelkedőbb eleme talán a lánctalp. Az mindenképpen dicséretet érdemel. Nehéz előkészíteni, ám az építés nagyon egyszerű és a végeredményeként összeálló lánctalp nagyon egyszerűen a helyére tehető.

A makett a szokásos építési fázisokon esett át. Bemosásnál most Sansadorral hígított AK Dust effect-et használtam.

Sturmgeschütz III
Sturmgeschütz III
« of 11 »

Felhasznált színek/pigmentek:

AlapozásSteel RedGunzeH38
AlapszínField GrayGunzeH32
LánctalpSteel RedGunzeH38
GumiabroncsAnthrazitRevell9
Fa felületekSandy BrownGunzeH66
Fémes kopásSilverRevell90
BemosásDust EffectAKAK015
Kosz, Sár, RozsdaEuropian Earth/Medium RustAK pigmentH37
SárDust EffectAKAK015
Fényes lakkClearRevell1
Matt lakkClearRevell2

Összességében

Ez egy érdekes makett lett. Nem állítom, hogy legszebb darab, amit készítettem, ám a futómű tényleg érdekes, ami ráadásul jól is mutat a maketten. Ott, ahol a későbbi verziókban csak a jármű oldallemeze lenne, mindenféle elem található, amik részletgazdagabbá teszik az egész makettet.

Ha valaki szereti a különlegességeket, akkor nekik ajánlom ezt a makettet, de az biztos, hogy találni jobbat is.

Sturmtiger, a nagy durrantó

Jármű neve: Sturmpanzer VI Sturmtiger

Haderő: Harmadik Birodalom

Típusa: Rohamlöveg

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: Tamiya 35177

Kiegészítő: Eduard Sturmtiger 38cm Zimmerit (35380)

Bevezető

Az első kérdés, ami felmerülhet az emberben, amikor meglátja ezt a 68 tonnás szörnyet, hogy ez most jól néz ki vagy nem néz ki jól? Legalábbis bennem ez merült fel, amikor ezt a tankot megláttam annak idején. Fő profilom az önjáró lövegek készítése és ez egy kicsit kilóg a kategóriájából ugyanis ez egy rohamlöveg, de még ez sem teljesen igaz rá, mivel ez egy rakéta lövedéket kilövő tank.

Az a helyzet, hogy nem hittem, hogy ennek helye lesz a polcon, de végül egy-két archív kép meggyőzött arról, hogy mégis. Biztosra mentem, ezért választottam a Tamiyat és annyira nem lőttem mellé, igaz, nem biztos, hogy még egyszer nekiállnék.

Please accept YouTube cookies to play this video. By accepting you will be accessing content from YouTube, a service provided by an external third party.

YouTube privacy policy

If you accept this notice, your choice will be saved and the page will refresh.

A fegyverről

Kezdjük először is a nevével. A német harci eszközöknél megszokhattuk, hogy első a precíz nevezéktan, ami tipikusan az Sd. Kfz. vagyis az emberi nyelven kiejthetetlen Sonderkraftfahrzeug szó rövidítéséből jön, ami annyit tesz különleges gépjármű. Ezzel a gyermetegnek tűnő trükkel játszották ki a 30-as években az I. Világháborút lezáró békeszerződést. Vagyis, ha nem fegyvernek hívjuk, akkor nem is az elvet követve kerültek ide az egyes tankok. Ő viszont nem.

Anatómiailag legpontosabb neve: Sturmmörserwagen 606/4 mit 38 cm RW 61, vagyis Sturmmörserwagen vagyis RohamMozsárKocsi egy 38 cm-es RaketenWerfer, vagyis rakétakilövővel. Jobban megjegyezhetőbb neve Sturmtiger, ami Rohamtigris, mivel a löveg a tigris alvázára épült.

Arra a célra szánták, hogy támogatást nyújtson a gyalogság részére kimondottan utca harcok esetén, vagyis porig romboljon mindent, ami az útjába került. A háború vége felé a rakétalövedékek fejlődésnek indultak. Minden haderő alkalmazott már addigra nem irányított lövedéket. Amerikaiak vadászrepülőn, illetve M4-es tankon, oroszok a BM-13-as Sztálin orgonának is becézett rakéta sorozatvetőn és németek is alkalmaztak már rakéta lövedéket a V1 és V2-ön túl a páncélozott csapaszállító járműveiken illetve vontatott lövegként.

Ez alkalommal azonban nem csak úgy rábarkácsolták valamire az indítóállomást, hanem beépítették valamibe.

A fegyver ötlete a sztálingrádi csata idején merült fel, ahol használtak már hasonlót. Fő tüzérségi lövegüket, 15 cm sIG 33/1-est építették be egy Panzer III-as tankba. Ezt továbbgondolták és megszületett a Brummbär, ami a Panzer IV alvázat kapta, majd következett volna a 210 mm-es löveggel szerelt Tigris tank, ám ez a löveg nem állt rendelkezésre, így került végül bele a 38 cm-es rakétavető. a dolog pikantériája, hogy a kilövő mechanizmust a Haditengerészet mélytengeri akna kilövője ihlette.

A végső formát a Krupp, a Henschel és Alkett hozta tető alá. A végleges összeállításért az Alkett felelt. Az első három példány 1944 február 20-án készült el, ám Adolf Hitler a csúszás miatt 1944 április 19-ig nem tartott rá igényt.

Végül 1944 decemberére készült el az összes példány. Hitler annyira hitt a fegyverben, hogy úgy gondolta havonta 300 darab lőszerre lesz szükség a hadrendbe állítás után.

Futóműve és törzse nagy vonalakban egyezik a Tigris tankéval. A felépítmény elülső részét lebontották, hogy helyet adjanak a rakétakilövő mechanizmusnak. A Sturmtiger így valamivel rövidebb lett a Tigris tanknál.

Mivel a fegyvert városi harcra szánták, páncélzatét jelentősen meg kellett növelni. Ennek első lépése, hogy elöl 150 mm-es, 47 fokban döntött páncélzatot kapott. A törzs oldalsó páncélzata 82 mm vastag, míg a törsz elülső páncélzata 100-150 mm.

A plusz páncélzat miatt viszont a súlya jelentősen megnőtt. A Tigris 57 tonnájához képest 68 tonna lett.

Fegyverzete a 380 mm Raketen-Werfer 61 L/5.4. A lövedék 376 kg-os, ami maximálisan 6 km távolságra tudott eljutni és 125 kg robbanóanyagot juttatott a célba. Ez elég volt ahhoz, hogy leromboljon egy 2,5 méter vastag megerősített betonfalat.

A fegyverrendszerrel számos baj adódott. A lövedék természetből kifolyólag nagy lánggal indult el, mely könnyen tüzet okozhatott a tank belsejében. Ennek kivédéseként a cső oldalán megfigyelhetőek azok a borsszóróra emlékeztető furatok, amik elvileg visszavezették a lángokat.

A rohamlöveg 14 lövedéket tudott tárolni. A lövedékeket a rohamlöveg tetején található emelővel csörlőzték be a jármű belsejébe. Ez nem volt könnyű feladat és a tank teljes 5 fős legénysége kellett hozzá.

A rohamlöveg felső betöltő nyílásán helyet kapott egy Nahverteidigungswaffe (Közeli védelmi fegyver) névre hallgató kicsinyített aknavető szerkezet, ami a legénységet védte a betöltés ideje alatt. Szintén a védelemről gondoskodott az elől található 7.92 mm MG 34 géppuska.

A fegyver hatásossága erősen megkérdőjelezhető. A tervezés akkor indult, amikor még a német hadsereg előrenyomult, vagyis ez egy ostromfegyver, ami a megerősített állásokat tudta volna jól támadni. 1944-re azonban a német hadsereg elvesztette a kezdeményezést. minden fronton védekezett.

Ennek ellenére bevetették a fegyvert a varsói felkelésnél, az ardenneki ellentámadásnál, illetve próbálták vele felrobbantai a remageni hidat ám ahhoz túl pontatlan volt, hogy el is találja. A német visszavonulást fedezve egyetlen egy alkalommal pusztított el szövetséges tankot, amikor tűz alá vett egy falut, ahol állomásoztak Sherman tankok. A személyzet meghalt a tankok használhatatlanokká váltak.

Vagyis ez egy olyan fegyver. melyet igazán soghasem próbálhattak ki olyan szerepkörben, mint amire szánták. Kis száma és a lőszerellátás hiányossága miatt nem gyakorolt hatást a háborúra, csupán érdekesség maradt.

A rohamlöveg, mint fegyvernem azonban kétségtelenül a német hadsereg egyik legsikeresebb innovációja, mellyel előálltak a II. Világháborúban és annak vitathatatlanul sikeres darabja lett volna, ha korábban készül el.

Sturmtiger
Sturmtiger
« of 12 »

Technikai paraméterek:

Személyzet5 fő
Hosszúság 6,28 m
Szélesség3,57 m
Magasság2,85 m
Tömeg 68 t
Elsődleges fegyverzet380 mm RW 61 rakétavető L/5.4
Másodlagos fegyverzet100 mm-es gránátvető
7.92 mm MG 34 géppuska
Páncélzat150 mm 47°-ban döntve felépítmény elől
62 mm legvékonyabb ponton
Műszaki adatok
MotorMaybach HL230 P45 V-12, vízhűtéses dízelmotor
690 LE, 515 kW
FelfüggesztésTorziós rugó
Sebesség40 km/h
Fajlagos teljesítmény10,77 LE / t
Hatótávolság120 km

A makettről

Nem az első Tamiya makettem és nem is az utolsó, de most sem lettem nagy rajongója ennek a márkának. A makettel kapcsolatban sokáig hezitáltam, hogy érdemes-e beszerezni. Egyrészt ez egy érdekes fegyver, ám az is igaz, hogy a megjelenése nem ígér túl sok látványosságot.

Ahogy az Üvegtigrisben mondták, ez azért jó, mert nagy. Valóban, puszta mérete tekintélyt parancsoló, ám össze lehet-e rakni érdekesen? Ez továbbra is nagy kérdés marad, amit én nem fogok megválaszolni.

A makett hozza a megszokott Tamiya minőséget, ám se többet, se kevesebbet nem kapunk, mint amit általában. Az elemek szépen kidolgozottak, de nincs fantázia a készletben.

Fotómaratás nincs, ne is álmodjunk róla, hiába vannak elemek, melyek kívánják ezt a megoldást, gondolok itt a kipufogó lemezére, az oldalsó szoknyára, a sárhányókra, hiába. Nincs és kész, ha szeretnél ilyet, vegyél egy rakás Eduard kiegészítőt és kész. Ez a Tamiya-nál valószínűleg üzletpolitika.

Én részben engedtem a kísértésnek, mivel beszereztem egy Zimmerit kiegészítőt, de bár ne tettem volna. Azon apró elemeket, melyek még feldobhatták volna a törzset, le kellett szednem, a fotómaratás meg egész egyszerűen csúnya. Sokkal jobban jártam volna, ha a korábbi maketteknél alkalmazott házi megoldást választom. A mintázat unalmas, túl szabályosan hibás, és nem elég mély a barázdáltság. Tulajdonképpen észrevehetetlen.

A kipufogók lemezét és az oldalsó sárhányót újraalkottam. Az előbbit azért, mert a horpadások elkészítése során elrontottam a gyári elemet, az utóbbit azért, mert nem volt szívem olyan csúnya műanyag elemet felrakni.

A makett rendelkezik némi belső térrel. Sokat gondolkodtam, hogyan lehet megmutatni. Ám azt választottam, nem ragasztom a felépítményt a törzshöz. Így elvileg szétszedhető, ugyanakkor ez szerintem nem fog sűrűn megtörténni.

A belső tér nem elég kidolgozott. A nyílások kicsit, belátni minimálisan lehet. A beltér padlózata nem korhű, az összes műszer hiányzik. Az egyetlen elem a kormány, ám semmi más nem található belül két ülésen és a lőszertartó állványokon és az emelőn kívül.

A lánctalp szemenkénti és jól is működött. Talán ez volt az az egyetlen pozitívum, ami miatt azt mondtam, megveszem ezt a készletet.

A Tigris alváz miatt az építés lassú, mivel nagyon sok a kerék. A löveg működik, erre viszont kínosan figyelt a gyártó. Tette ezt még a valósághűség rovására, ugyanis a löveg fém csavarokkal és alátéttel van rögzítve, ami ugyan nem látszik annyira, de az azért inkább modellekre, mint makettekre jellemző megoldás.

Sturmtiger
Sturmtiger
« of 16 »

Felhasznált színek/pigmentek:

AlapozásSteel RedGunzeH38
AlapszínSandy YellowGunzeH79
Álcaszín (zöld)Khaki Green Gunze H80
Álcaszín (barna)Red BrownGunzeH47
LánctalpSteel Red GunzeH38
Fa felületekRLM79 Sandy BrownGunzeH66
Fémes kopásGun MetalAK798
BemosásRaw UmberWinsor & Newton35
Kosz, Sár, RozsdaEuropian Earth/Dark Earth/Medium RustAK pigment
Fényes lakkClearRevell1
Matt lakkClearRevell2

Összességében

Ez egy olyan makett, melyet nyugodt szívvel nem ajánlanék, hacsak valahogy hozzá nem jut valaki jutányosan, vagy kap egyet ajándékba. Nem volt rossz dolgozni vele, de nem is volt jó. Szerencsére mostanában párban építem a makettjeimet, vagyis volt valami ami kárpótolt közben.

Maga a jármű már más kérdés. Az építés közben/után egyre több részletnek néztem utána, ami viszont mégis kicsit izgalmassá tette az egészet, ugyanis nem mondtam volna meg kívülről, hogy ennyi furcsaságot zsúfoltak össze ebben a rohamlövegben.

Sd. Kfz. 135/1 15 cm sFH 13/1 auf Gw. Lr.S. (f)

Fegyver neve: Sd. Kfz. 135/1 15 cm sFH 13/1 auf Gw. Lr.S. (f)

Haderő: Német Birodalom

Típusa: Önjáró löveg

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: RPM No: 35051

Kiegészítő: Friul ATL-59 „Működő” Lánctalp

Bevezetés

Ez a makett egy időben készült a Marder I. makettel. Ahogy abban a cikkben is írtam, ez volt az első párhuzamos építésem, mivel adta magát a dolog a makettek hasonlósága miatt. Az RPM makett minősége nyilván itt sem volt értékelhető, ám a helyez mégis rosszabb volt, de erről részletesen később. Nézzük meg az eredeti járművet!

A fegyver története

Egy önjáró löveggel van dolgunk, melyet a Franciaország megszállása után zsákmányolt Tracteur Blindé 37L (Lorraine) járműre építettek. Elemezzük egy kicsit a nevet: az Sd. kfz. 135/1 a különleges gépjármű számára utal. A németek minden járműve megkapta ezt a „különleges gépjármű” számozást akkor is, ha nem volt benne semmi különleges, vagyis a haderő gerincét adó Panzer III-as tanknak is van Sd. kfz. száma. A tankok és rohamlövegek a 100-199-es számozást kapták.

A „/1” jelölés arra vonatkozott, ha valamely járműből másik variációt készítettek. Ez az eltérés legfőképpen a felépítményre, azon belül is a fegyverzetre utalt. Az Sd. Kfz. 135 a PAK 40-es páncéltörő löveget kapta, míg a 135/1-est a 15 cm-es mozsárágyúval szerelték fel.

A mozsárágyú és a páncéltörő löveg kinézete funkciója lényegileg különbözik egymástól. A páncéltörő löveg fő funkciója, hogy páncélozott célpontokat tegyen ártalmatlanná. Ezen célpontok általában közel találhatóak, vagyis 1-2 km-en belül. Tipikusan 600-700 méter az távolság, amikor egy páncéltörő löveg tüzet nyit a célpontra. Ennek oka, hogy hacsak nem a sivatagban, vagy egy nagyon nyílt terepen vagyunk, akkor a tereptárgyak miatt a célpontra nincs rálátásunk. A klasszikus páncéltörő lövegek tömör, megerősített orrkúppal rendelkező lövedékeket lőttek, melyek tisztán a kinetikus energiájuk révén ütötték át a páncélzatot, majd a lövedék második része robbant. Ez a modern, kumulatív lövedékekre nem igaz.

Vagyis a páncéltörő lövegek nagy sebességgel, szinte vízszintesen lövik ki a lövedéket és elvárjuk a lövegcsőtől, hogy forgatható lövegtorony híján pár fokos szögben mozgatható legyen vízszintes irányban is. Ez általában 5-15 fok.

Ezzel szemben a mozsárágyú fő célja, hogy infrastruktúrát romboljon, vagy gyalogságot pusztítson. A célpont távolabb is lehet a lövegtől, ami íveltebb pályán indítja a lövedéket kisebb kezdősebességgel. A löveg űrmérete nagyobb, mint ahogy a lövedék is, amit főleg robbanóanyag alkot. Az önjáró mozsárágyút nem vízszintes irányban jelentősen kitéríteni. Erről a löveget mozgató jármű gondoskodik.

A II. Világháború elején nem tűnt szükségesnek a tankvadász fegyvernem megalkotása, egész egyszerűen azért, mert nem számítottak arra, hogy tankoknak kell tankokkal csatába szállniuk.

Az önjáró löveg viszont más eset. A lövegek a II. Világháború esetén még zömében lóvontatású lövegekről beszélünk. Azonban a frontvonal gyors mozgása és a lövegek biztonsága megköveteli a lövegek gyors mozgathatóságát. Itt jön képbe az önjáró löveg.

Vagyis a II. Világháborúban majdnem minden tank alvázra elkészítették a tankvadász és a mozsárágyús variációt is.

Az Sd. Kfz. 135/1 egy 15 cm sFH 13 löveg (15 cm schwere Feldhaubitze 13) került, melyet a német hadsereg az I. Világháború folyamán és a II. Világháború elején használt. 1930-ra ezt a löveget már visszahívták a tartalékba és kiképzési célokat szolgált, valamint a partiőrség kapott belőle. Helyét a hosszabb csövű 15 cm sFH 18-as vette át (az utolsó szám jelöli az ágyúcső hosszát), ám az I. Világháború után nagyon sok hadianyag, köztük ez a löveg is Belga és Holland kézbe került, ami visszaszállt 1940-ban a németekhez.

Az ötlet tehát ismét kézenfekvővé vált, a használhatatlan francia alvázat kicsit megtoldva összeházasították a német nehéz löveggel. Az alváz annyira kicsinek bizonyult, hogy ebben az esetben nem volt elég levenni a felépítményt, hanem az alvázat hátrafelé meg is kellett hosszabbítani valamelyest. A súlypont annyira hátratolódott, hogy a jármű hátuljára felkerült egy hátsó, felemelhető támasztó láb, mely a visszarúgást csökkentette és a stabilitást növelte.

111 példány épült. Elsődlegesen a páncélos alakulatok kaptak belőle, hogy tudják tartani a lépést a tankokkal. Bevetteték őket az észak-afrikai hadszíntéren is.

Please accept YouTube cookies to play this video. By accepting you will be accessing content from YouTube, a service provided by an external third party.

YouTube privacy policy

If you accept this notice, your choice will be saved and the page will refresh.

Sd. kfz. 135/1
« of 7 »

Technikai paraméterek:

Személyzet 4 fő
Hosszúság
5,21 m
Szélesség 2,23 m
Magasság 1,83 m
Tömeg
8,5 t
Elsődleges fegyverzet
150 mm sFH 13/1 mozsárágyú
Másodlagos fegyverzet
7,92 mm MG 34 géppuska
Páncélzat 5-12 mm
Műszaki adatok
Motor Delahaye 103TT
70 PS (69 hp, 51.5 kW)
Sebesség 34 km/h úton, 13 km/h terepen
Fajlagos teljesítmény 8,2 le / t
Hatótávolság 88-135 km úton

A makettről

Ahogy a Marder I.-es cikkben is írtam, ez volt életem első és utolsó találkozása az RPM gyártóval makettezés terén. Eszméletlenül gagyi minőséggel találkoztam. Ahogyan ott is, itt is két szettből állíthatták össze ezt a variációt. Az alváz teljes mértékben megegyezett a 35054-es szettben találhatóval, a felépítmény itt is eltérő minőségű volt.

Ez önmagában nem lenne nagy baj, az viszont igen, hogy a Marder I-es szettel ellentétben itt a felépítmény az alváznál is silányabb minőségű volt. Részletgazdagságról egyáltalán nem beszélhetünk. A használt műanyag kritikán aluli, messze nem az a minőség, amiből makettet öntenék ki. Ezen pontatlan, elnagyolt elemekből kellett valamit kihozni, ami részben talán sikerült.

A festéshez a Gunze akrill színeit használtam, mint általában. A fő szín H66 Sandy Brown lett, ami talán egy kicsit sötétebb lett, mint kellett volna. Álcaszín H32 Field Gray, ásó/lapát/lánctalp: H18 Steel.

Mivel ez egy afrikai hadszínteres jármű, ennek megfelelően itt most kotyvasztottam egy saját bemosó anyagot, ami vízből, pasztellkréta porból, folyató szerből és hajlakkból állt. Ezt szórópisztollyal vittem fel a felületre.

A matricák kimondottan viccesek voltak. Alapvetően vastag volt, de itt szerencsére időben kapcsoltam, és amiről lehetett, levágtam a felesleget. Ami viszont megmagyarázhatatlan, hogy volt hozzá egy horogkeresztes nagy matrica is, amit úgy oldottak meg, hogy a horogkeresztet két matrica egymásra helyezésével lehet megjeleníteni, nehogy parancsuralmi jelkép legyen.

Ezzel csak két furcsaság van. Az a matrica sehová sem kellett, tehát ki is hagyhatták volna belőle. Az Afrika Corps jelében viszont benne hagyták a horogkeresztet, aminek azért örültem, mert egy korábban összerakott Italeri készletben ezt úgy oldották meg, hogy az a rész hiányzott.

Sd. kfz. 135/1
Aperture: 8
Camera: DMC-LZ10
Iso: 100
Orientation: 1
« of 13 »

Összességében

Ez lehetett volna egy jó makett, csak nem ettől a gyártótól kellett volna beszerezni. RPM makettet soha többet nem veszek a kezembe az biztos. Ebből a készletből pedig kihoztam a maximumot. Nyilván fel lehetett volna javítani az egészet, de úgy itéltem meg, hogy erre a készletre egy perccel sem áldozok többet a kelleténél, mert úgy sem lesz sokkal jobb a végeredmény.

ISU-152, az orosz rém

Fegyver neve: ISU-152

Haderő: Szovjetunió

Típusa: Nehéz (önjáró) rohamlöveg

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: Zvezda No: 3532 2004

Kiegészítő: Trumpeter TK-12 „Működő” Lánctalp

 

Bevezetés

Egy újabb Zvezda makett készült el. Ez egy olyan darab, melyről tudtam, hogy kötelező eleme lesz a gyűjteménynek. Az pedig, hogy egy orosz Zvezda kiadású példányt raktam össze, abszolút beillett a képbe. A makett gyártója most is hozta a megszokott „minőséget”, vagyis pont azt a hiányossághalmazt, ami tényleg jól állt neki. Ám ne szaladjunk előre, előbb, ahogy lenni szokott, nézzük meg közelebbről ezt a monstrumot.

A fegyver története

Az ISU-152 önjáró löveget a Szovjetunió fejlesztette a II. világháború idején. Nem hivatalos beceneve Зверобой (ejtsd: zveroboj), vagyis fenevad ölő. Ezt a harci eszközt a fronton megjelenő német nehéz tankok (Tigris, Párduc) hívták életre. Noha tankvadászként is megállta a helyét, képes volt gyalogság támogatásként tüzérségi támogatási is nyújtani a harcokban. A konstrukció olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy az ISU-152 1970-ig szolgálatban maradt.

A tank története 1943 januárjában kezdődött, amikor az első SU-152-es prototípust elkészült. Ez egy teljesen zárt küzdőtérben elhelyezett 152mm-es löveg volt egy KV-1S tank alvázon. A fegyver az Object 236 nevet kapta, amit Cseljabinszk 100-as számú gyárüzemében építettek és teszteltek.

A felépítményt később áthelyezték egy KV-14-es tankra 1943 áprilisában és ekkor kapta meg a SU-152-es nevet.

Később az eredeti KV-1S alváz elavulttá vált, ezért 1943 májusában a 100-as számú üzem átváltott az új és modernebb IS tank alvázra. Ez nagyobb páncélzatot és egyéb fejlesztéseket jelentett. A fejlesztés Zozsef Jakovlevics Kotyin, vagyis a nehéz tankok fő fejlesztőjének felügyelete alatt és G. N. Moskvin tervezőmérnök munkája nyomán indult el.

Az új modell az IS-152-es nevet kapta és 1943 szeptemberétől novemberéig tesztelték, ám ekkor számos hiányosságra és hibára derült fény, ezért visszaküldték. Az új, javított variánst 1943 decemberében kezdték gyártani ISU-152-es néven, leváltva a már elkészült SU-152-es modelleket.

A löveg elrendezése egyébként teljesen megegyezett a korábbi önjáró lövegek, például a SU-76-os elrendezésével. 5 fős legénység alkotta a személyzetet. A fegyver követte a korábbi orosz gyakorlatot, nem változtatott sokat, hanem a jól beváltat fejlesztette tovább.

Az ISU-152 haladhatott támogató szerepkörben önjáró lövegként a tankok mögött 100-200 méterrel, hogy lerombolja a megerősített német állásokat, mivel mozgékonysága megegyezett az IS tankokéval.

Amennyiben tankvadászként vetették be, képes volt átütni lövegével a németek legjobban páncélozott tankjait is. A rövid csöve nem tette őt pontossá, viszont a 152,4mm-es, nagy robbanóerejű lövedék akkor robbanást okozott, hogy teljes egészében le tudta robbantan egy Tigris tank tornyát.

Egy bevitt találat általában tönkretette a másik tank felfüggesztését, széttépte a lánctalpát, mozgásképtelenné téve azt, míg a tankban lévő személyzet gyakran a robbanás keltette lökéshullámoktól sérült meg. Így a személyzet gyakran a tank megsemmisülése előtt menekülőre fogta a dolgot.

Tankvadászként nem volt elsőosztályú fegyver, nem is erre a célra építették. 90 mm-es döntött homokpáncélzata ellenére a Tigris 88mm-es lövege kis és közepes távolságról is áthatolt rajta. A SU-100 ideálisabb volt ilyen feladatokra, ám az ISU-152-ból a többcélú felhasználhatósága miatt mégis többet gyártottak és tovább maradt hadrendben.

Más szemszögből fogalmazva a tankvadász, mint fegyvernem, amit a II. Világháborúban megjelenő tankok hívtak életre, pont az ISU-152 megjelenésével kezdtek feledésbe merülni. Ahogy a háború mérlege elbillent, és megjelentek az ilyen hatalmas űrméretű löveggel szerelt fegyverek és megjelentek a kumulatív lövedékek, vált feleslegessé egy ennyire specializált eszköz, mint a tankvadász.

Az ISU-152 történetének ránk nézve szomorú epizódja, hogy bevetésre került az 1956-ös magyar forradalom leverésénél is.

ISU-152
« of 5 »

Technikai paraméterek:

Személyzet 4-5 fő
Hosszúság
9,18 m
Szélesség 3,07 m
Magasság 2,48 m
Tömeg
43,7 t
Elsődleges fegyverzet
152,4 mm ML-205 löveg
Másodlagos fegyverzet
DShK légvédelmi nehéz géppuska
Páncélzat 60-120 mm (homlokpáncél 90mm)
Műszaki adatok
Motor V-2IS diesel engine
520 lóerő (382 kW)
Felfüggesztés torziós rugó
Sebesség 30 km/h úton, 15-20 km/h terepen
Fajlagos teljesítmény 11 le / t
Hatótávolság 220 km úton, külső üzemanyag tartályokkal

120 km terepen belső üzemanyag tartályokkal

A makettről

Ahogy a bevezetőben írtam, ez egy kötelező darab volt és örülök, hogy a Zvezda gondozásában vettem meg a makettet. A Zvezdaról egy dolgot kell tudni: hiányos, pontatlan, nem jól kidolgozott. Miért volt jó választás? Mert az orosz tankok esetén ez az autentikus.  Nem oda esik az illesztés, ahová kéne? Átrakjuk! Hiányzik két oldalon kompletten az alváz burkolata? Hol az a sörös doboz, odahajlítom! Ferde egy kicsit a lövegpajzs? Várj, ferdítsünk egy kicsit rajta még jobban.

Vagyis tele van olyan hibákkal, amik jól állnak ennek a fenevadnak. Vagyis bőven volt mit javítani. A makett szerkezet nem túl komplikált. Általában egy 1:35-ös maketthez minimum 4 oldalas összeszerelési útmutatót kapunk egy 1:35-ös maketthez, amin minimum 20 fázisban mutatják meg, hogy rakd össze. Itt egyetlen lapot találunk a dobozban amin 4 ábrát látunk, amiből alig-alig lehetett kitalálni, mire gondolhatott a szerző.

A sárhányók és a törzs között hiányzó lemezről már tudtam, mivel korábban összeraktam a Zvezda IS-2-jét, tehát azon nem lepődtem meg. Itt is, ahogy akkor is egy Borsodi sietett segítségemre, kiürült sörös doboz formájában, amiből kipótoltam a hiányosságot.

A műanyag elemek kidolgozottsága nagyon vegyesnek bizonyult. A lövegpajzs nagyon szépen visszaadta az öntvények felületi egyenetlenségét, azzal nem volt baj. A felépítmény felülete viszont sima volt, mint a babapopsi, amit nem találtam hihetőnek, ezért laposan kezelésbe vettem a Mr. Gunze Primer Surfacer 1000-el. Ettől szerintem nagyon jó lett a felület.

Festékek tekintetében az előző maketthez képest változtattam némileg. Alapozáshoz ez alkalommal Gunze H18 Steel akrilfestéket használtam. Erre jött a Gunze H303 FS34102 zöld alapszín. Orosz tanknál nem kell különösebben lamentálni a színek tekintetében, mert életben sem található két egyforma zöld tank, Ez a szín nekem tetszett és nem bántam meg.

A matricákkal majdnem meggyűlt a bajom. Igazából túl vékony volt, ami egyfelől nagyon jó, ám volt egy pont, amikor azt hittem, fel fog pödrődni az egész. Jódarabig kellett simogatni a felületre, hogy úgy is maradjon.

Az alváznál AK pigmenteket és pasztellkréta port használtam. A bemosás a szokásos olajfestékkel történt, akárcsak az rozsda- és olajmegfolyások.

Az apróbb alkatrészeknél is voltak pontatlanságok természetesen. A lámpa eredeti felhelyezéssel a földet világította volna, illetve a búra sem volt átlátszó, ezért azt kiöntöttem epoxy gyantából. A géppuska tárának (ha az egyáltalán) elhelyezéséért nem vállalok felelősséget. Mondjuk úgy, hogy a megszerezhető képek alapján így tűnt a leglogikusabbnak felhelyezni, bár tegyük hozzá gyorsan, a makett dobozán valami totálisan szürreális helyen helyezkedik el.

Ezen apróságokat leszámítva a makett szépen összeállt. A gyári gumi lánctalpat eldobtam, helyette került fel a Trumpeter szemenkénti, működő lánctalp.

A löveg kialakításán dolgozhattak volna kicsit. Az elején még az volt a terv, hogy legalább függőlegesen mozgatható marad, de végül a lövegpajzs tetején levő lemez miatt a fix rögzítés mellett maradtam.

ISU-152
Aperture: 3.5
Camera: DMC-LZ10
Iso: 100
Orientation: 1
« of 20 »

Összességében

Én azt mondom, hogy a maga nemében ez egy csodálatos mérnöki munka. Ha el tudunk vonatkoztatni attól, hogy ez emberek pusztítására készült, azért vegyük észre. mennyire szép formát sikerült itt összehozni. Annak ellenére, hogy egy 43 tonnás acéltömegről beszélünk, csodálatosan arányos.

Persze, nem volt olyan pontos, mint a német Nashor, ami 2 kilométerről kilövi a légy szemét, de mégis nagyon eltalálták. Az oroszok nem nagyon játszottak a színekkel (bár ezt A Tankok története rovatban kivesézte már alaposabban). Volt alapvetően kettő alvázuk. Egy közepes (T34) és egy nehéz (KV / IS), amire szépen rá tudtak pakolni minden fegyverrendszert anélkül, hogy az életképtelen, vagy ormótlan lett volna.

Vegyük észre hogy amíg a németek például határozottan elkezdtek haladni a működésképtelen zsákutca végébe a nehezebbnél, nehezebb alvázakkal, addig az orosz tervezés az IS-2 és ISU-152-vel kihozta a maximumot, amit abból a technológiából ki lehetett hozni.

Tény az, hogy a II. Világháborút követően a tankok tervezése gyökeresen más fordulatot vett, de pont ettől szép az ISU-152, mert méltó módon lezár egy egész fegyvernemet és korszakot. Meg merem kockáztatni, ő vált az utolsó, és működő mementója a fegyvernemének, a rohamlövegeknek.

Ezzel összhangban remek volt megépíteni ezt a makettet. Soha rosszabb makettem ne legyen! (Már van sajnos, mert amikor írom a cikket, már szenvedek egy RPM-el. Soha, de soha nem építsetek RPM makettet…de ez majd a következő cikkben lesz kifejtve)