Címke: Zvezda

Hanomag Sd. Kfz. 251/10 Ausf. B

Jármű neve: Sd. Kfz. 251/10 Ausf. B

Haderő: Harmadik Birodalom

Típusa: közepes páncélozott szállító

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: Zvezda 3588

Bevezető

Ezt a makettet nem célirányosan kerestem, mivel volt már egy összerakásra váró Hanomagom a Dragon kiadásában, hanem egyszerűen szembe jött velem a boltban én meg nem tiltakoztam nagyon az ellen, hogy megvegyem.

Ez megelőzően ugyanis újabb kiadású Zvezda makettet építettem, úgyhogy biztosra vettem, hogy ezzel sem lesz gond, nem is volt. Nagyon pofás kis jármű készült belőle. Ám ne szaladjunk annyira előre, nézzük, a valós változatát!

Please accept YouTube cookies to play this video. By accepting you will be accessing content from YouTube, a service provided by an external third party.

YouTube privacy policy

If you accept this notice, your choice will be saved and the page will refresh.

A járműről

Ez egy féllánctalpas szállító jármű, melyet a Hanomag gyár is készített a Második világháború alatt a német hadsereg számára. Az alapjármű elsődlegesen egy páncélozott csapatszállító, melyet különböző felszerelésekkel egészítettek ki, hogy más funkciókat is ellásson.

Hivatalos neve Sonderkraftfahrzeug 251/10 vagyis rövidebben Sd.Kfz. 251/10, vagyis kísérleti gépjármű. A nevezéktant boncolgatva, a 251-es jelzés jelöli magát a járművet a „/” jel utáni 10-es szám pedig a jármű funkcióját.

A Hanomag elnevezés a háború után ragadt rá, a német tisztek SPW, vagyis Schützenpanzerwagen, azaz Páncélozott Csapatszállító néven emlegették. Az alapjárművet az 1930-as években kezdték fejleszteni.

Az alapjárműből négy variáció (A, B, C és D) verzió létezett és legalább 22 variációt vetettek be a funkciónak megfelelően. Az alapkoncepció, hogy a jármű képes legyen 10 páncélgránátos katonát szállítani, és közben megvédje őket a kiskaliberű fegyverektől és a tüzérségi repeszektől. E mellett a jármű hátulján rögzített MG 42 vagy MG 43 géppuska segítségével fedezettüzet tudjon biztosítani, ha az szükséges.

A jármű érdekessége a mindenhol döntött páncélzat, mely ellenállt az akkor rendszeresített puskákból kiadott, nem páncéltörő lövedékeknek. A páncél vastagsága 8-14,5 mm, viszont a V alakú elrendezésnek hála az effektív páncélvastagság nagyobb.

A jármű erőssége és egyben gyengesége is a nyitott kialakítás. Ez egyfelől lehetővé tette, hogy a szállított katonák azonnal tüzet nyissanak vagy gránátot dobjanak az ellenségre, miközben a jármű oldala fedezéket kínált, ám pont ez tette sebezhetővé, ugyanis az ellenség szintén könnyen dobhatott gránátot, Molotov koktélt a küzdőtérbe, nem is beszélve a repülőgépekről.

A /1-es alap csapatszállító modell rendelkezett egy előre néző MG 42 vagy MG 43-as géppuskával. Ám a verziók igen változatos funkciókat láttak el. Voltak tüzérségi-, páncéltörő löveggel szerelt, rakétás, légvédelmi, aknavetős és a háború vége felé még infravörös reflektorral szerelt variánsok is.

A legjobb tulajdonsága a nagyon hosszú lánctalpas meghajtás, melynek jellemzője, hogy nincs felső görgősor, mely hagyományosan a lánctalpat továbbítja a jármű eleje felé. Illetve a futókerekek fedésben vannak egymással, így a jármű súlya sokkal egyenletesebben oszlik el a talajon, mint a hagyományos lánctalpak esetén.

A jármű elején található egy hagyományos gumikerék, mely ugyan kormányozható, és kisebb irányváltásoknál van is jelentősége, ám a jármű elfordításához a lánctalpak segítségével kell kormányozni, mint a hagyományos lánctalpas járművek esetén.

A fedésben lévő futókerekek esetén viszont hátrányt jelent a sáros, téli időjárás, mellyel a német hadsereg a Szovjetunióban találkozott. Ebben az esetben a futómű befagyása teljesen mozgásképtelenné teheti a járművet.

Ez a variáns egy PaK 36-es löveget kapott és szakaszparancsnoki funkciókat tudott ellátni, vagyis tüzérségi támogatáson felül ellátmányt biztosított. A PaK 36-os 37 mm-es löveg már szinte a háború elején elavult.

SdKfz 251/10 Ausf A
« A 5 »

Technikai paraméterek:

Személyzet2 + 10 fő
Hosszúság5,8 m
Szélesség2,1 m
Magasság1,75 m
Tömeg7,81 t
Elsődleges fegyverzetPaK 36 37 mm löveg
Másodlagos fegyverzetMG 42 vagy MG 43 géppuska
Páncélzat6-14,5 mm
Műszaki adatok
MotorMaybach HL42 6 hengeres benzin motor
99 le / 75 kW
FelfüggesztésTorziós rugó
Sebesség52,5 km/h
Fajlagos teljesítmény12,8 le / t
Hatótávolság300 km

A makettről

A Hanomagot, mint járművet mindenképpen a gyűjteményemben akartam tudni, mivel elég ikonikus alakja a második világháborúnak. Egyike azon kevés harceszközök, melyet szerintem még egy laikus is el tud helyezni térben és időben.

Ennek a csapatszállítónak annyira egyedi és annyira korszerű az alakja, hogy nem lehet szó nélkül hagyni. Minden irányból döntött páncélzattal rendelkezik, és, ha figyelembe vesszük, hogy 1930-as tervezés, akkor kiráz a hideg, ha belegondolok, mi lett volna, ha minden harci eszközüket ilyen alaposan tervezik meg a német mérnökök.

Nem véletlen ez a rengeteg variáció, mivel ez a jármű túl jó volt ahhoz, hogy „csak” csapatszállítóként alkalmazzák. Nem túlzás azt állítani, hogy megelőzte a korát és a többi hadsereg igazából csak a második világháború után tökéletesítette ezt a fegyvernemet, mely átmenetet képezett a csapatszállító és a könnyű fegyverzetű páncélozott jármű között.

Ez a második újabb típusú Zvezda makettem és csak ajánlani tudom ezt is. Minden rendben volt az építés kapcsán, egy-két apró hibát leszámítva. A futómű alkatrészei lehettek volna jobbak. Sajnos ott az öntésnél nem hagytak elég helyet a keret és a kerekek között így egy kicsit nehezem ment a csiszolásuk.

A maketthez tartozik szemenkénti lánctalp, ami működhet is, ám annak az illesztése sem tökéletes, ezért én inkább több darabban fixen rögzítettem a szemeket. Egyetlen egy alkatrész volt, ami túl vékony volt és anyagát tekintve túl rideg, ezért többször eltört. Végül úgy döntöttem, törötten marad, mint kvázi sérülés.

Nem próbáltam most új technikát ki a maketten. A nehézséget, mint minden nyitott jármű esetén, az jelentette, hogy túl sok az apró részlet. A makett beltere alaposan kidolgozott, illetve részletes motort is kapunk.

Kiemelendő a működő hátsó ajtó, melynél érdekes, hogy az ajtó a furcsa felépítmény forma miatt nem csak nyílik, de távolodik is, így a V alakú ajtó úgy tud kinyílni, hogy teljesen szabadon hagyja a kijáratot.

Talán csak a szélvédő nyílásaiban lehetne komolyan belekötni. Ott azért megoldhatták volna jobb a feladatot, legalább úgy, hogy a Dragon Hanomagján tették. Nem nagyon tudtam volna szépen, nyitott állásban rögzíteni, így maradt zárva, ami talán kevésbé élethű.

Festésként meghagytam a szürke alapszínét, melyet világosítottam egy kicsit a bemosással.

Hanomag Sd.Kfz. 251/10 Ausf. B
Hanomag Sd.Kfz. 251/10 Ausf. B
« A 15 »

Felhasznált színek/pigmentek:

AlapozásSteel RedGunzeH38
AlapszínField GrayGunzeH32
LánctalpSteel RedGunzeH38
GumiabroncsAnthrazitRevell9
Fa felületekWood BrownGunzeH66
Fémes kopásSilverRevell90
BemosásRaw UmberWinsor & Newton35
Kosz, Sár, RozsdaEuropian Earth/Medium RustAK pigmentH37
SárDust EffectAKAK015
Fényes lakkClearRevell1
Matt lakkClearRevell2

Összességében

Nekem tetszik a végeredmény. Nagyon nehéz szülés volt. Egy Dragon Hanomaggal építettem párhuzamosan, így hét hónapig tartott az építés. Talán egyetlen makettel töltöttem többet csak eddig, de ott azért szünetet is tartottam az építésben.

Nem ez az utolsó Hanomag, amit össze kívánok rakni. A rakétás variáció még szerepel a terveim között és nem tartom kizártnak, hogy megépítem az alapváltozatot is.

A Zvezda továbbra is vezeti a listámat, mivel ár érték arányban abszolút az első számú márkává vált számomra.

ISU-152, az orosz rém

Fegyver neve: ISU-152

Haderő: Szovjetunió

Típusa: Nehéz (önjáró) rohamlöveg

Méretarány: 1:35

Makett gyártója: Zvezda No: 3532 2004

Kiegészítő: Trumpeter TK-12 „Működő” Lánctalp

 

Bevezetés

Egy újabb Zvezda makett készült el. Ez egy olyan darab, melyről tudtam, hogy kötelező eleme lesz a gyűjteménynek. Az pedig, hogy egy orosz Zvezda kiadású példányt raktam össze, abszolút beillett a képbe. A makett gyártója most is hozta a megszokott „minőséget”, vagyis pont azt a hiányossághalmazt, ami tényleg jól állt neki. Ám ne szaladjunk előre, előbb, ahogy lenni szokott, nézzük meg közelebbről ezt a monstrumot.

A fegyver története

Az ISU-152 önjáró löveget a Szovjetunió fejlesztette a II. világháború idején. Nem hivatalos beceneve Зверобой (ejtsd: zveroboj), vagyis fenevad ölő. Ezt a harci eszközt a fronton megjelenő német nehéz tankok (Tigris, Párduc) hívták életre. Noha tankvadászként is megállta a helyét, képes volt gyalogság támogatásként tüzérségi támogatási is nyújtani a harcokban. A konstrukció olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy az ISU-152 1970-ig szolgálatban maradt.

A tank története 1943 januárjában kezdődött, amikor az első SU-152-es prototípust elkészült. Ez egy teljesen zárt küzdőtérben elhelyezett 152mm-es löveg volt egy KV-1S tank alvázon. A fegyver az Object 236 nevet kapta, amit Cseljabinszk 100-as számú gyárüzemében építettek és teszteltek.

A felépítményt később áthelyezték egy KV-14-es tankra 1943 áprilisában és ekkor kapta meg a SU-152-es nevet.

Később az eredeti KV-1S alváz elavulttá vált, ezért 1943 májusában a 100-as számú üzem átváltott az új és modernebb IS tank alvázra. Ez nagyobb páncélzatot és egyéb fejlesztéseket jelentett. A fejlesztés Zozsef Jakovlevics Kotyin, vagyis a nehéz tankok fő fejlesztőjének felügyelete alatt és G. N. Moskvin tervezőmérnök munkája nyomán indult el.

Az új modell az IS-152-es nevet kapta és 1943 szeptemberétől novemberéig tesztelték, ám ekkor számos hiányosságra és hibára derült fény, ezért visszaküldték. Az új, javított variánst 1943 decemberében kezdték gyártani ISU-152-es néven, leváltva a már elkészült SU-152-es modelleket.

A löveg elrendezése egyébként teljesen megegyezett a korábbi önjáró lövegek, például a SU-76-os elrendezésével. 5 fős legénység alkotta a személyzetet. A fegyver követte a korábbi orosz gyakorlatot, nem változtatott sokat, hanem a jól beváltat fejlesztette tovább.

Az ISU-152 haladhatott támogató szerepkörben önjáró lövegként a tankok mögött 100-200 méterrel, hogy lerombolja a megerősített német állásokat, mivel mozgékonysága megegyezett az IS tankokéval.

Amennyiben tankvadászként vetették be, képes volt átütni lövegével a németek legjobban páncélozott tankjait is. A rövid csöve nem tette őt pontossá, viszont a 152,4mm-es, nagy robbanóerejű lövedék akkor robbanást okozott, hogy teljes egészében le tudta robbantan egy Tigris tank tornyát.

Egy bevitt találat általában tönkretette a másik tank felfüggesztését, széttépte a lánctalpát, mozgásképtelenné téve azt, míg a tankban lévő személyzet gyakran a robbanás keltette lökéshullámoktól sérült meg. Így a személyzet gyakran a tank megsemmisülése előtt menekülőre fogta a dolgot.

Tankvadászként nem volt elsőosztályú fegyver, nem is erre a célra építették. 90 mm-es döntött homokpáncélzata ellenére a Tigris 88mm-es lövege kis és közepes távolságról is áthatolt rajta. A SU-100 ideálisabb volt ilyen feladatokra, ám az ISU-152-ból a többcélú felhasználhatósága miatt mégis többet gyártottak és tovább maradt hadrendben.

Más szemszögből fogalmazva a tankvadász, mint fegyvernem, amit a II. Világháborúban megjelenő tankok hívtak életre, pont az ISU-152 megjelenésével kezdtek feledésbe merülni. Ahogy a háború mérlege elbillent, és megjelentek az ilyen hatalmas űrméretű löveggel szerelt fegyverek és megjelentek a kumulatív lövedékek, vált feleslegessé egy ennyire specializált eszköz, mint a tankvadász.

Az ISU-152 történetének ránk nézve szomorú epizódja, hogy bevetésre került az 1956-ös magyar forradalom leverésénél is.

ISU-122 Crosses the Niesse River

« A 5 »

Technikai paraméterek:

Személyzet 4-5 fő
Hosszúság
9,18 m
Szélesség 3,07 m
Magasság 2,48 m
Tömeg
43,7 t
Elsődleges fegyverzet
152,4 mm ML-205 löveg
Másodlagos fegyverzet
DShK légvédelmi nehéz géppuska
Páncélzat 60-120 mm (homlokpáncél 90mm)
Műszaki adatok
Motor V-2IS diesel engine
520 lóerő (382 kW)
Felfüggesztés torziós rugó
Sebesség 30 km/h úton, 15-20 km/h terepen
Fajlagos teljesítmény 11 le / t
Hatótávolság 220 km úton, külső üzemanyag tartályokkal

120 km terepen belső üzemanyag tartályokkal

A makettről

Ahogy a bevezetőben írtam, ez egy kötelező darab volt és örülök, hogy a Zvezda gondozásában vettem meg a makettet. A Zvezdaról egy dolgot kell tudni: hiányos, pontatlan, nem jól kidolgozott. Miért volt jó választás? Mert az orosz tankok esetén ez az autentikus.  Nem oda esik az illesztés, ahová kéne? Átrakjuk! Hiányzik két oldalon kompletten az alváz burkolata? Hol az a sörös doboz, odahajlítom! Ferde egy kicsit a lövegpajzs? Várj, ferdítsünk egy kicsit rajta még jobban.

Vagyis tele van olyan hibákkal, amik jól állnak ennek a fenevadnak. Vagyis bőven volt mit javítani. A makett szerkezet nem túl komplikált. Általában egy 1:35-ös maketthez minimum 4 oldalas összeszerelési útmutatót kapunk egy 1:35-ös maketthez, amin minimum 20 fázisban mutatják meg, hogy rakd össze. Itt egyetlen lapot találunk a dobozban amin 4 ábrát látunk, amiből alig-alig lehetett kitalálni, mire gondolhatott a szerző.

A sárhányók és a törzs között hiányzó lemezről már tudtam, mivel korábban összeraktam a Zvezda IS-2-jét, tehát azon nem lepődtem meg. Itt is, ahogy akkor is egy Borsodi sietett segítségemre, kiürült sörös doboz formájában, amiből kipótoltam a hiányosságot.

A műanyag elemek kidolgozottsága nagyon vegyesnek bizonyult. A lövegpajzs nagyon szépen visszaadta az öntvények felületi egyenetlenségét, azzal nem volt baj. A felépítmény felülete viszont sima volt, mint a babapopsi, amit nem találtam hihetőnek, ezért laposan kezelésbe vettem a Mr. Gunze Primer Surfacer 1000-el. Ettől szerintem nagyon jó lett a felület.

Festékek tekintetében az előző maketthez képest változtattam némileg. Alapozáshoz ez alkalommal Gunze H18 Steel akrilfestéket használtam. Erre jött a Gunze H303 FS34102 zöld alapszín. Orosz tanknál nem kell különösebben lamentálni a színek tekintetében, mert életben sem található két egyforma zöld tank, Ez a szín nekem tetszett és nem bántam meg.

A matricákkal majdnem meggyűlt a bajom. Igazából túl vékony volt, ami egyfelől nagyon jó, ám volt egy pont, amikor azt hittem, fel fog pödrődni az egész. Jódarabig kellett simogatni a felületre, hogy úgy is maradjon.

Az alváznál AK pigmenteket és pasztellkréta port használtam. A bemosás a szokásos olajfestékkel történt, akárcsak az rozsda- és olajmegfolyások.

Az apróbb alkatrészeknél is voltak pontatlanságok természetesen. A lámpa eredeti felhelyezéssel a földet világította volna, illetve a búra sem volt átlátszó, ezért azt kiöntöttem epoxy gyantából. A géppuska tárának (ha az egyáltalán) elhelyezéséért nem vállalok felelősséget. Mondjuk úgy, hogy a megszerezhető képek alapján így tűnt a leglogikusabbnak felhelyezni, bár tegyük hozzá gyorsan, a makett dobozán valami totálisan szürreális helyen helyezkedik el.

Ezen apróságokat leszámítva a makett szépen összeállt. A gyári gumi lánctalpat eldobtam, helyette került fel a Trumpeter szemenkénti, működő lánctalp.

A löveg kialakításán dolgozhattak volna kicsit. Az elején még az volt a terv, hogy legalább függőlegesen mozgatható marad, de végül a lövegpajzs tetején levő lemez miatt a fix rögzítés mellett maradtam.

ISU-152
Aperture: 3.5
Camera: DMC-LZ10
Iso: 100
Orientation: 1
« A 20 »

Összességében

Én azt mondom, hogy a maga nemében ez egy csodálatos mérnöki munka. Ha el tudunk vonatkoztatni attól, hogy ez emberek pusztítására készült, azért vegyük észre. mennyire szép formát sikerült itt összehozni. Annak ellenére, hogy egy 43 tonnás acéltömegről beszélünk, csodálatosan arányos.

Persze, nem volt olyan pontos, mint a német Nashor, ami 2 kilométerről kilövi a légy szemét, de mégis nagyon eltalálták. Az oroszok nem nagyon játszottak a színekkel (bár ezt A Tankok története rovatban kivesézte már alaposabban). Volt alapvetően kettő alvázuk. Egy közepes (T34) és egy nehéz (KV / IS), amire szépen rá tudtak pakolni minden fegyverrendszert anélkül, hogy az életképtelen, vagy ormótlan lett volna.

Vegyük észre hogy amíg a németek például határozottan elkezdtek haladni a működésképtelen zsákutca végébe a nehezebbnél, nehezebb alvázakkal, addig az orosz tervezés az IS-2 és ISU-152-vel kihozta a maximumot, amit abból a technológiából ki lehetett hozni.

Tény az, hogy a II. Világháborút követően a tankok tervezése gyökeresen más fordulatot vett, de pont ettől szép az ISU-152, mert méltó módon lezár egy egész fegyvernemet és korszakot. Meg merem kockáztatni, ő vált az utolsó, és működő mementója a fegyvernemének, a rohamlövegeknek.

Ezzel összhangban remek volt megépíteni ezt a makettet. Soha rosszabb makettem ne legyen! (Már van sajnos, mert amikor írom a cikket, már szenvedek egy RPM-el. Soha, de soha nem építsetek RPM makettet…de ez majd a következő cikkben lesz kifejtve)